Uruha

Pr�b�ltam �n figyelmen k�v�l hagyni a kering� rossz �rz�seimet, �s lek�zdeni, hogy valami nem tetszik, de olykor nem ment. Olyankor persze Reita �szrevette, hogy valami nincs rendben. Olyankor nem tudtam a szem�be n�zni…

De… v�g�l is kezdtem m�r hozz�szokni, hogy folyton ott van mellettem, hogy b�rmit csin�lok, a mocskos kezei a k�zelben vannak, �s m�r j�l esett a karjai k�z� b�jni.

A mocskos kis diszn�, m�g arra is r�vett, hogy a szert�rban csin�ljuk… Istenem… �n marha. Nem mintha nem esett volna j�l, meg ilyenek, de olyan dejavum volt, mik�zben szoptam, hogy az eszm�letlen… persze ezt csak a magam h�lyes�g�nek tudtam be, mert m�g sosem csin�ltam neki.

De mindezt megint be�rny�kolta valami… �r�ltem, hogy l�ttam valakit Reita �let�b�l, egy ismer�s neki sem �rt… alapon. De miut�n bementem, �gy gondoltam, hogy nekem m�g biza kell egy cs�k, �s visszafordultam. De ink�bb nem l�ptem ki a szemem k�pr�zni kezdett. Aoi hirtelen sz�rnyakat n�vesztett az utca k�zep�n. Megd�rzs�ltem szemeimet, �s �jra odan�ztem, neki meg se h�re, se hamva nem volt.

Biztos nagyon f�radt vagyok… - r�zom meg fejem, �s megyek fel a lak�somba. Azonnal el is megyek f�rdeni, �s ut�na betal�lom az �gyamat, aminek m�g mindig Reita illata van. K�zelebb b�jom a p�rn�j�hoz, m�rmint amivel aludt, �s �n is elalszom. Az �lmom Aoival, �s sz�rnyakkal, Reita szob�j�ban tal�lt tollakkal �lmodom, �gyhogy reggel nem mondhatom, hogy t�lzottan kipihent vagyok… �s mivel nagyon k�v�ncsi vagyok, �s m�r t�k mindegy, hogy megint h�ly�nek n�z, vagy sem, r� akarok k�rdezni arra, amit l�ttam tegnap… ez�rt lemegyek ut�na, �s meg�llok az ajt�ban, hallgat�zom.

- �rzed? – hallom meg Aoi hangj�t, �gy �vatosan bekukkantok. Reita h�t�t taperolja. – Haladsz, Reita. A helye m�r megvan a sz�rnyaidnak – mondja mosolyogva, nekem meg hirtelen kit�gul a szemem. Nagyot nyelek, de nem l�pek m�g k�zbe, mert t�bbet akarok tudni. – Akkor a tegnapi nem a f�radts�g miatt volt? Mi a f�szkes fene folyik itt? – �s d�nt�k, nem v�rok, mert Reita sz�j�b�l akarom a v�laszt, most azonnal!

- Sz�rnyak? – �llok be az ajt�ba, majd k�zelebb megyek. – Milyen sz�rnyak? Mi van a h�taddal? – n�zek r�, majd Aoi felv�ltva. M�rges vagyok, �s k�v�ncsi… de �rzek valami m�s �rz�st is, amit m�g nem tudok, vagy ink�bb nem akarok �rezni, �s felfogni, hogy mi az. – Reita! V�laszolj!

-…

- Ne most hallgass! �gy is akkora sz�d van! Tudni akarom, hogy mi folyik itt – n�zek most Aoira. – Tegnap l�ttalak az utc�n… - mondom ezt m�r halkabban, f�leg, hogy Aoi szeme t�gra ny�lik, Reita meg fels�hajt. – Milyen sz�rnyak… - n�zek m�r k�rlel�n Reit�ra, mert tudni akarom… � meg most hallgat. De amint a szemembe n�z, eln�zek, �s h�tr�lok. Aoira se akarok r�n�zni.

- Hiszel a term�szetfelettiben? – sz�lal meg v�gre, mire azonnal r�kapom a tekintetem.

- Miben kellene? – k�rdezek vissza, mert ha nekem elkezd hadov�lni holmi szellemekr�l, meg boszork�kr�l, meg ilyenekr�l, tuti, hogy engem t�bbet nem l�t!

- Menny �s Pokol – sz�l k�zbe Aoi, mire fel� n�zek. – Hiszel benn�k? – erre nem mondok semmit. Pr�b�ltam hinni… kiskorom �ta pr�b�ltam, de ap��k hal�la… akkor sokat im�dkoztam, �s k�rtem Istent, hogy legyen jobb, hogy vigy�zzon a csal�domra. De nem lett jobb, se any�nak se nekem… sok�ig abban b�ztam, hogy ap��knak j� fent. De hamar elsz�llt ez a rem�nyem, mert ki tudja, hogy van e olyan, hogy menny… csak egy r�gi kital�lt dolog a vall�s, hogy emberek hinni tudjanak valamiben, hogy legyen mibe kapaszkodni a rossz id�kben.

- Azok a dolgok… a vall�s, menny �s pokol… - fonom magam el�tt �ssze karjaimat. – Mind csak az�rt van, hogy emberek higgyenek valamiben, ha m�r nincs m�s rem�ny. Att�l tal�n jobban �rzik magukat…

- Ebben van valami, de a l�tez�s�vel ellent tudn�k mondani – n�z r�m Reita, mire felvonom a szem�ld�k�m. – Aoi – n�z fel�. – Megtenn�d?

- Hogy mi van? Nem!

- Aoi, �n nem tudom megtenni!

- Ilyenkor tudlak ut�lni.

- Most mit iz�lsz… �gy is l�tta m�r… - kezdenek neki vit�zni, �n meg csak �llok ott, mint valami kuka, �s n�zem �ket. A fejemben ezernyi gondolat, �s m�r csak egy hajsz�l v�laszt el, hogy hisztis legyek, �s elk�ldjem mind a kett�t a b�d�s francba.

- Hal�! Most ne kezdjetek el vit�zni, amikor v��… - nyelem el mondatomat, mert megl�tom azokat a sz�rnyakat, amiket tegnap. Azonnal h�tr�bb l�pek, de a fal megg�tol a tov�bbhalad�sban.

- Mi-mi-mi vagy te? – nyelek egyet.

- Angyal vagyok – mondja term�szetesen. – Malachim, ha jobban tetszik – mondja �s v�r, hogy felfogjam, hogy mit is mond nekem. De r�baszott, mert olvastam a Bibli�t, �s egy�b apokrif iratokat, amikhez hozz� lehet jutni. �s m�g any�m az�rt panaszkodott, hogy azokkal a k�nyvekkel, iratokkal, k�dexekkel nem megyek semmire… nesze nekem…

- �s mit keres itt egy h�rviv�? �s Reita? � mi? – k�rdezem, de l�baim m�r remegnek. Fel�ll, �s fel�m j�n. – Maradj ott!

- Uruha, nincs mit�l tartanod.

- Hagyjuk ezt… - teszem fel magam el� a kezemet. – Van egy olyan sanda gyan�m, hogy nem h�rviv� volt�l.

- Nem igaz�n… - Add, hogy ne �rd�g legyen… Add, hogy ne �rd�g legyen… - rim�nkodom, de minek is? Hol �rdekel engem mi volt, vagy most mi? Egy bukott… - Figyel� voltam.

- Az egy fokkal jobb, mint az �rd�g… - s�hajtok fel, mire mind a ketten r�m merednek, hogy �n ilyet honnan tudok. – Mi van? Sok a poros k�nyv volt otthon… - fogom a fejemet, mert k�zben az�rt az inf�kat is fel kell dolgoznom. – Angyalok, bukottak, term�szetfeletti, Isten, Pokol… nem ez csak egy rossz �lom.

- Uruha – �r hozz�m, mire �sszerezzenek, �s felkapom a fejem. A szeme ism�t olyan furcsa, olyan m�s… reflexb�l l�dul a kezem, �s arr�bb l�pek. M�g, hogy l�pek? Ink�bb futok… el onnan j� messzire. Felsietek a dolgaim�rt, mire Chiyo meg�ll�t. – Vajon � is az? – kapom �ssze magam, nem figyelve r�, �s menek�l�k haza… amib�l, nem haza lesz, hanem Ruki.

- Ruru! – t�tja el a sz�j�t, mert �n m�r a b�g�s sz�l�n �llok. – Mi t�rt�nt? – k�rdezi, de beenged. Nagyon �r�l�k neki, hogy otthon tal�ltam, �s nem dolgozik. Ahogy bel�pek az el�t�rbe, a l�baim felmondj�k a szolg�latot, �s a fel ment�n lerogyok �s zokog�sban t�r�k ki. Annyi minden kavarog bennem, hogy az hihetetlen. Ha elmondan�m neki? Tuti bolondnak n�zne… az pedig nem lenne j�. – Ruru… - simogat, de �n csak s�rok. V�g�l siker�l r�vennie, hogy menjek be a nappaliba. Kapok egy poh�r kaka�t, �s att�l egy kicsit megnyugszom. B�r van p�r korty, mikor ink�bb megfulladok t�le. – Most m�r jobb? – k�rdezi kedvesen, mire elkezdek b�logatni.

- Egy kicsit…

- Mi t�rt�nt? – k�rdezi, mire megdermedek. – Nem mondhatom el… nem, azt nem lehet. Tot�l zakkantnak n�zne.

- Rei…

- Reita? – k�rdezi… na, igen, nem mondtam m�g meg neki, hogy egy�tt vagyunk vagy mi… voltunk.

- Egy�tt voltunk… - hajtom le a fejem. – Vajon t�nyleg egy�tt voltunk? Mi�rt tasz�thatt�k le? Nem csak megk�s�rtett valakit, hanem �lt vagy mi?

- Hogy mi? – kerekedik ki a szeme. – �-�s? – pilleg.

- Mondjuk �gy, hogy nem az az ember, akinek gondoltam… - hajtom le a fejem ism�t. – Ember? Akkor nem is ember… vagy csak a bolondj�t j�ratn�k velem? Nem, azt nem hinn�m. Hiszen Aoi sz�rnyai… Rei h�ta… - morfond�rozom el.

- Hogy �rted ezt? – k�rdezi, mire fel� n�zek, de nem sz�lalok meg. Hazudnom kellene… de nem akarok, hiszen azt sem tudom, hogy mit tett, vagy mit nem. Csak azt tudom, hogy hazudott nekem.

- Hazudott nekem… �s nem is kicsit… - n�zek el, nem mond semmit, csak kiveszi az �res cs�sz�t a kezemb�l. Majd kimegy csin�lni m�sikat. Ut�na n�zek, de minden hom�lyos. �szre sem vettem, hogy megint elkezdtem b�gni.

Mit tehetett, ami�rt elk�ldt�k? – n�zek ki az ablakon. – Mit? Neki a b�r� szerep�t kellene j�tszania… de… nem �rtem. �s mi�rt n� vissza a sz�rnya? – t�r�lgetem szememet, Ruki meg visszaj�n m�g egy kaka�val. Elveszem t�le, de nem kortyolok bele.

- Ha gondolod, nyugodtan elmes�lheted nekem – �l le, de abban a pillanatban csengetnek. – Mindj�rt j�v�k – mondja, majd elmegy kinyitni. – Azok a szemek… Tal�n az �lmaim, sem �lmok voltak? � meg akkor is a szemembe hazudott? Kihaszn�lt? – nyelek egyet. Ezek mind olyan dolgok, amik sz�momra nem angyali tettek. De akkor m�r nem voltak sz�rnyai…

- Reita! – hallom meg Ruki hangj�t, �s a bej�rat fel� ford�tom a fejemet, ahol Reita robban be, ut�na meg Ruki, aki nem igaz�n tudta visszatartani. – Nincs itt, nem hallod? �llj meg!

- Szerintem nagyon is itt van – n�z r�m, de �n eln�zek, Ruki meg nagyot s�hajt.

- Nem az�rt j�tt ide, hogy ide is k�vesd! Menj el!

- Nem megyek el! – jelenti ki.

- Nem �rdekel semmi tov�bbi dolog – mondom, de ink�bb magam el�. A sz�vem majd sz�thasad.

- Besz�lj�k meg! Nem tudsz mindent! – j�n k�zelebb.

- Nem �rted, hogy nem akarja, hogy itt legy�l?! – h�zn� vissza Ruki, de � az�rt sokkal gyeng�bb, mint Reita. Ki tudja, milyen er� lakozik benne. Arr�bb tess�keli, majd odaj�n, �s be�ll el�m. De m�g ekkor sem n�zek r�. Le�l mell�m, �s maga fel� ford�tja fejemet, de tekintetemmel m�sfel� n�zek.

- K�rlek, hallgass meg – simogatja arcomat.

- �n… most lemegyek s�t�lni – sz�lal meg Ruki, �s m�r itt sincs. – K�szi haver… igaz�n k�szi… - ford�tom el fejemet.

- Nem vagyok semmire sem k�v�ncsi – �llok fel, de karon ragad, �s visszah�z.

- Ezt m�g te magad sem hiszed el! – �ltet �l�be, �s �rzem, hogy nyakamn�l besz�l.

- A te dolgod, hogy mi�rt sz�m�ztek, �s mi�rt vagy a F�ld�n. – hangom semleges �s fagyos. �gy is nagyon f�j, nem, ha m�g az is kider�lne, hogy j�tszott velem…

- Rurum… - ford�tja maga fel� fejemet, de mivel nem vagyok hajland� szem�be n�zni, �gy m�st tesz: megcs�kol. A hideg v�gigfut gerincemen, �s a gyomrom remegni kezd.

- Ne csin�ld ezt… - tolom el.

- Nem csin�lok semmit! �nmagadt�l vagy a karjaim k�z�tt! – erre fel� kapom a fejemet.

- Ezzel arra akarsz c�lozni, hogy azok az „�lmok” vagy minek nevezzem a te m�veid voltak? – belen�zek szem�be. L�tni akarom, hogy k�pes e hazudni. A sz�vem hevesen ver, �s azt v�rom, hogy fel�bredjek. Elh�zza a sz�j�t �s eln�z. Akkora pofont kap �rte cser�be, hogy szinte a fal adja a m�sikat neki. Ell�k�m kezeit, �s fel�llok �l�b�l.

- Szem�tl�da! – a fejem iszonyatosan kezd f�jni, �s majdhogynem forog velem a vil�g att�l a tem�rdek gondolatt�l, ami kavarog bennem. Meg is d�l�k ez miatt.

- Uruha – ny�l ut�nam.

- Ne-�rj-hozz�m… - motyogom fogaim k�z�tt, de nem sok sikerrel, mert l�baim megadj�k magukat, �s karjai k�z�tt v�gzem. �lbe vesz, �s le�l velem a kanap�ra.

- Tudom, hogy nem sz�p dolog, amit tettem – kezd bele, �n meg csak v�ll�nak d�ntve fejem, gyeng�n hallgatom. – De te m�s vagy…

- Mi�rt?

- Kedves vagy nekem.

- Nem… - ingatom meg egy kicsit a fejemet. – Mi�rt �ztek el? – teszem fel k�rd�sem, mire egy kis csend telepszik r�nk. Nagy leveg�t vesz, majd csak ut�na folytatja.

- Sok olyat tettem, amit nem kellett volna.

- Mint p�ld�ul?

- Olyanra haszn�ltam az er�m, amire nem lett volna szabad… �s ellent mondtam sok mindennek.

- „�lmokra?” – k�rdezek vissza.

- Is… f�leg, azokra.

- Sz�val sz�p kis j�t�k voltam – emelem meg fejemet. – Ez�rt ut�lom a tekinteted… mert akkor m�szol bele a fejembe, ha a szemedbe n�zek. Nincs igazam? – erre nem mond semmit. Megingatom a fejem. Azt hittem, hogy f�jni fog, vagy hisztizni fogok, vagy b�rmi m�s. De m�g megmozdulni is alig van er�m. �s fogalmam sincsen, hogy mit kellene tennem…

- Mi�rt n� vissza a sz�rnyad? – k�rdezem halkan.

- Mert v�ltozom.

- V�ltozol? – teszem kezem mellkas�ra.

- Javulok… - fogja meg kezem. – H�la neked – erre feln�zek r�. Ha Isten is �gy gondolja, meg�rdemli sz�rnyait, akkor biztos �gy van. De ez nekem j�? – k�rdezem magt�l, k�zben �sszekulcsolom kez�nket.

- �s ha… megkapod a sz�rnyaidat – n�zek el. – Akkor nem l�tlak t�bb�, nem igaz?

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.10.15. 21:04 Sayuki007 Halih�! H�t ez valami eszm�letlen�l j� fejezet volt!!! Szeg�ny Ruru, kicsit kibukott >.< b�r �n is tuti ezt tettem volna! Rei-kun is v�ltozik<3 Kapjon Ruru baba is sz�rnyakat!!! Annyira el tudom �gy k�pzelni! �s ha Rei visszakapja a sz�rnyait, azok is feket�k lesznek? o.O Nagyon v�rom a folytat�st!!! ^^ Sokpuszi nektek! V�lasz: Szia. �r�l�k, hogy tetszett :) Igen, Rei sz�rnyai feket�k :3 �s... Ruru? Hm... nem is tudom, majd megl�tod, hogy mi a c�lunk Ruruciva :)

2011.10.15. 17:44 Barbi J�jjj.... ez de �des lett! (L)(L)(L) Szeg�ny Uruha, meg�rtem, hogy kibukott a kis dr�g�m, �n is valahogy �gy reag�ltam volna a hely�ben... De nagyon rem�lem, hogy v�g�l ugye j�ra fordulnak a dolgok �s v�g�l Uruha nem is lesz fel�ldozva, megy ugye meg sem hal... Mert, ha mondjuk fel�ldozn� Reita �s pl. Uruh�val azt�n tal�lkozn�nak a Mennyben, akkor is nagyon haragudn�k Reire, ami�rt k�pes volt fel�ldozni... szal �rted :D Rem�lem, hogy minden helyre j�n, �s hadd k�rdezzem meg, h mikor j�n a Hangtalan f�lelem? Im�dom, mondjuk ezt is, de na... szal folytit! :D V�lasz: Szia. H�t, nem mondom meg, hogy hogy lesz, de valahogy biztosan :p Rei az�rt annyira nem gonosz, f�leg, ha Rurur�l van sz� :p Hangtalan f�lelem? Majd, ha Koinak lesz ideje meg�rni ^^ Nem tudom, bocsi :)