Reita

Tudtam, hogy nem lesz neki k�nny� feldolgozni, hogy fel kell �ldoznia mag�t, de mondtam, hogy NEM KELL. Nekem nem �r annyit, hogy Him�t elvesz�tsem. Szerelmes? Hatttttt�rozottan az, ember!

Ahogy � elalszik, megyek haza, de m�snap kicsit hevesen ver a sz�vem, mikor v�rom �t a suli el�tt, �s sehol senki, m�g egy �ra m�lva sem. Miyavi p�rszor elmegy el�ttem a b�rgy� mosoly�val, de Hime sehol. Ismerem �t, tudom, mire k�pes, csakhogy megkapja, amit akar. �s ez nem sugall semmi j�t. Mondhatni, hogy Miyavi is olyan, mint �n. A c�l �rdek�ben b�rmire k�pes. Ez persze Him�re n�zve nem j�. Ha Miyavi kikezd vele, � nem el�g er�s ahhoz, hogy szembe sz�lljon, �s �gy az agyon tetov�lt meg k�nny� szerrel v�gezhet vele. Erre a gondolatra csak m�g idegesebb leszek, �s hi�ba h�vom Rurut, nem veszi fel. Most van n�lam az a pont, hogy akkor kocsiba be, �s megyek Uruh�hoz, de szerencs�m van, mert otthon alszik. Eh, vagyis aludt. Kicsit megnyugszom, �s hagyom a tov�bbiakban aludni. Sz�pen hazamegyek, �s gondolkozom. Chiyo nincs itthon m�g, ami nem baj. Tartok Miyavit�l, nagyon is, de csak Hime v�gett. Nem akarom, hogy az a barom nekiessen, csak mert f�lt�keny. Pf, sim�n kitelik t�le.

Eg�sznap kint �l�k az �rny�kban, azt�n Chiyo is hazatal�l, de el is vonul dolgozni a szob�j�ba. Ilyenkor nem szoktam a h�lyes�geimmel zaklatni, mert nem �ri meg, hogy a mel�ja menjen r� az eg�szre, na. Him�t sem szoktam zavarni, ha tanulnia kell. Direkt lel�pek, amint hazaviszem. Legyen meg a vizsg�ja j� eredm�nyekkel, legyen sikeres, nem akarom, hogy miattam ne legyen az. Ugye, hogy nem is vagyok bunk�? Na.

Kezd beborulni. Vihar lesz. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, ha Ruru nincs velem, hogy �tmegyek hozz�, tudv�n, hogy f�l a vihart�l, de… most olyan �rz�sem van, hogy nem szabad itthonr�l kimozdulnom. Nem tudom, mi�rt. Meg�rz�s. Rossz meg�rz�s. Elmegyek tusolni, de k�zben v�gig ezen gondolkozom, hogy mi lehet az, ami miatt „nem szabad” elhagynom a h�zat. A v�lasz egy �ra m�lva meg is �rkezik…

�pp valami kaj�t csin�lok, mikor valaki er�teljesen r�tenyerel a cseng�re, �s nem �gy hangzik, mintha abba akarn� hagyni. Morogva rakom le a t�ny�rt a pultra, �s l�tom, hogy Chiyo is idegesen j�n.

- Nyugi, megyek. Menj vissza dolgozni – � visszamegy, �n meg megyek ajt�t nyitni. – El�g m�… - de megakadok. - Ruki… - lep�d�m meg nem is kicsit, f�leg, hogy a t�rp�nek v�r�sek a szemei a s�r�st�l.

- Reita… gyere… - szipogja, �s m�r fogja is meg a kezem, azt�n h�z kifel�. Hagyom, hogy h�zzon, �s nem �rdekel, hogy esik, �s nincs rajtam p�l�, csak egy szabadid� gatya, megyek ut�na.

- Mi t�rt�nt?

- Uruha… bajban van… - n�z r�m megint s�rva, �n meg leakadok, �s meg is �llok.

- Mes�lj – n�zek r� idegesen, �s �rzem, hogy a sz�vem a torkomban dobog. Biztos, hogy Miyavi keze van a dologban. – Gyer�nk m�r!

- Miyavi engem elkapott, �s k�nyszer�tett, hogy h�vjam be Rurut a suliba… - kezdi s�rva. – �s… seg�ts neki valahogy! – l�p el�m m�g mindig s�rva, mire kir�ntom kezem az �v� k�z�l, �s nem �rdekel, hogy Ruki itt van; sz�rnyak el�, �s Ruki n�lk�l ugyan, de rep�l�k a sulihoz. Szakad az es�, nincs kint senki az utc�n. Ahogy oda�rek, pr�b�lok bemenni az ajt�n, de az nem ny�lik. A kis… bez�rta. Nem �rdekel, felt�pem, �s bemegyek.

- URUHA! – ki�ltom nev�t, de s�ri csend. Megyek valamerre, a meg�rz�seim alapj�n, de befuccsolok. Bassza meg, nem hiszem el. Ok�, akkor a m�sik ir�nyba! B�kl�szom, k�zben sz�ntelen k�nt�lom Ruru nev�t, de semmi v�lasz, semmi motoszk�l�s, ellenben mikor megyek a folyos�n, tal�lok h�rom feh�r tollat. Miyavi… Ez ut�n m�g jobban arra koncentr�lok, hogy megtal�ljam �ket, de csak Miyavival tal�lom magam szemben, ahogy kij�n az egyik teremb�l, l�that�lag csak miattam.

- Nah�t, Reita – ’lep�dik meg’, majd elmosolyodik, �s k�zelebb l�p. �n is teszem fel� a l�p�seket, de vele ellent�tben, egy fikarcnyi mosoly sincs az arcomon. Teljesen komoly vagyok, �s mikor el� �rek, meg�llok.

- Hol van Uruha?

- Ki? Jaaa, hogy Kouyou? Otthon biztos – r�ntja meg a v�ll�t, mire m�g s�t�tebb lesz a tekintetem.

- Azt k�rdeztem, hol van Uruha?

- Mit eszel azon a kis szajh�n? �n mi�rt nem kellek m�r neked?! – csattan fel idegesen, mire h�v�sen elmosolyodom. – Ne mosolyogj! V�laszolj! � csak egy ostoba haland�, aki meghal p�r �v m�lva! De �n… Reita!

- Mit sip�kolsz? �vekkel ezel�tt dobtalak, mit nem lehetett ezen meg�rteni? – megyek el mellette, egyenesen abba a terembe, ahonnan kij�tt. Van egy olyan sejt�sem, hogy Hime ott van. Mikor bel�pek, l�tom, hogy minden fel van borogatva. �ram nincs, f�nyt nem tudok gy�jtani, de… mikor vill�mlik egyet, megl�tom a f�ld�n Uruh�t. Egyb�l el�nt a d�h, de ugyanakkor a f�lelem is, �s odasietek hozz�.

- Kicsim, Ruru… - kezdem finoman pofozgatni az arc�t, de semmi. – Uruha… - pr�b�lom fel�ltetni, de v�g�l azt�n �gy d�nt�k, b�k�n hagyom. Felkelek mell�le, �s megyek Miyavi keres�s�re. � m�r persze elh�zta innen a cs�kot, �gy egy j� id�be telik, mire elkapom kint az udvaron. Megragadom karj�t, megford�tom, �s akkor�t mosok be neki, hogy a legk�zelebbi f�ig t�ntorog.

- Most azonnal elt�nsz innen, nem kapt�l enged�lyt, hogy le gyere! – megyek oda hozz�, �s h�zom fel a f�ldr�l. Csapkod a sz�rnyaival, de nem �rdekel.

- Mit tudsz te! Eressz el! – csapkod tov�bb, de nem engedem.

- Szerinted annyiban hagyom, hogy kett�nk k�z� m�szt�l?

- �n?! Ki van most veled? Ki miatt nem l�tod, hogy miattad j�ttem le? Ki miatt nem veszed �szre, hogy m�g szeretlek, te barom?!

- Fejezd be! �vek teltek el, nem hiszem el, hogy m�g mindig szeretsz! De… ezt most nem fogom annyiban hagyni, hogy �gy elint�zted Kouyout – morgom, majd nekitasz�tom a f�nak. Nyekken egy hangosat, de nem tud �rdekelni. – B�szke vagy magadra? – l�pek el�, �s r�ntom fel megint, majd mosok be neki egy �jabbat. – Ezzel szerinted mit �rt�l el? – v�gom gyomorsz�jon, mire �sszeg�rnyed. Nem lenne szabad �gy nekiesnem, de nem tudom meg�llni, hogy ne �ssem, hogy ne szenvedjen az�rt, amit Uruh�val tett.

Addig �t�m, m�g el nem �jul, �s m�r v�rzik az orra, a sz�ja, a szem�ld�ke, de ez nekem m�g nem el�g.

- Tudod, mi neked a megfelel� b�ntet�s? – l�pek m�g�, ahogy a has�n fekszik. – Ez – fogom meg sz�rnyait, �s mint nekem Ryu, �n is let�r�m az �v�t. Egyb�l felord�t, a sz�rny meg elt�nik. Nem �rdekel. – Ennyit r�lad, �desem – azzal visszasietek a terembe, �s felkaparom Him�t a f�ldr�l. Kieresztem sz�rnyaimat, �s egyb�l megyek is a k�rh�zhoz. Ott persze visszah�zom, �s egyb�l megyek be, majd keresek egy dokit. Him�t elviszik egy k�rterembe, ahova �n nem mehetek be, de egy id� ut�n, j�n ki egy orvos, �s mondja, mi a helyzet.

- H�rom bord�ja elt�r�tt, komolyabb baja nincs szerencs�re. Kisebb-nagyobb karcol�sok a karj�n, meg a l�b�n, a feje is rendbe j�n, �s most m�g eszm�letlen. – �s mintha csak olvasna a gondolataimban, folytatja. Bemehet – mosolyodik el, mire apr�t b�lintok, �s megyek is be.

A csendet csak az ablakon kopog� es�cseppek t�rik meg, meg Hime egyenletes szuszog�sa. �gya mell� h�zok egy sz�ket, �s le�l�k r�, majd kez�t kezdem cir�gatni. Nem egy helyen be van k�tve, �s most, hogy l�tom, csak megint d�h�t �rzek Miyavi ir�nt.

Sok�ig csak csendben cir�gatom a kez�t, �s adom neki az apr� puszikat a homlok�ra. Nem tudok most mit mondani, tal�n… nem is kell. Vagyis k�ne, de t�nyleg nem tudok. Ellenben, tal�n olyan hajnali f�l egy lehet, mikor Hime felszusszan, �s gyeng�n megszor�tja a kezem.

- Kicsim – kapom fel a fejem, mire kicsit k�b�n r�m n�z. Szabad kezemmel v�gigsim�tok arc�n, �s adok homlok�ra egy �jabb puszit. – Hogy �rzed magad?

- F�j… - mondja halkan, de azt�n �gy d�nt�k, hogy a bord�i miatt, nem besz�ltetem. Mikor viszont folytatn�, ujjam ajkaira teszem.

- Pihenj, ne besz�lj… - mosolyodom el halv�nyan. – Nem lesz t�bb Miyavi, nem kell f�lni t�le – de erre is l�tom, hogy reag�lna. – Ne besz�lj – adok egy apr� puszit ajkaira.

- Mit csin�lt�l vele? – k�rdi kicsit gyeng�n, de l�tom rajta, hogy f�j neki.

- Kouyou – n�zek r� szigor�an. – �gy sem mondok semmit, majd ha jobban leszel, majd megbesz�lj�k. Aludj – � apr�t b�lint, de a kezemet nem engedi. K�zelebb h�zom hozz� a sz�ket, �s megv�rom, am�g visszaalszik. Ahogy ez megt�rt�nik, felkelek mell�le, �s mivel m�r nem esik, nyitok ablakot, hogy j�jj�n be egy kis friss leveg�, de azt�n ott ragadok mellette, �s csak n�zem a s�t�t udvart. Azt�n �gy d�nt�k, hazamegyek norm�lisan fel�lt�zni. Nem s�t�lok, minek, mikor vannak sz�rnyaim?

Halkan felosonok a szob�mba, fel�lt�z�m, �s megyek vissza Ruruhoz, aki m�g mindig alszik szerencs�mre. Ezek ut�n v�gig ott �l�k mellette, reggel viszont sz�lok Rukinak, hogy mi a helyzet. R� egy f�l �r�ra m�r itt is van, de mintha tartana t�lem. H�t persze… Ok�, �n nem mondok semmit neki, ha � nem k�rdez.

- Hogy van? – l�p mell�m halkan, k�zben Him�t n�zi.

- H�rom bord�ja elt�rt, kisebb-nagyobb karcol�sok. A doki szerint sokat kell pihennie – adom meg a v�laszt, mire fels�hajt.

- Reita… te… - kezd bele halkan, mire r�n�zek. – Mi vagy te? – fejezi be f�lve.

- �g�rd meg, hogy nem adod ki senkinek, Ruki.

- �g�rem…

- Angyal.

- Angyal? De akkor mi�rt vagy itt lent?

- Aaaaaz most l�nyegtelen. Uruha k�ld�tt el hozz�m, igaz?

- Hai. �n a rend�rs�ghez akartam menni, de � mondta, hogy hozz�d menjek… - erre mondan�k valamit, de Ruru megint megszor�tja a kezem. �bren van. Elmosolyodom, �s kap megint egy apr� puszit.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.11.11. 21:37 Sayuki007 Jaaaj, Ruru �s Reita o~lyan aranyosak egy�tt!!!^^ Persze, tudom, hogy meg�rdemelte, de az�rt Myv-t egy cs�ppet sajn�lom... nem olyan rossz fi� �... >.< Nagyon tetszett!!! Mondan�m, h. folytat�st, de azzal csak k�zelebb �r�nk a v�g�hez, amit nem annyira szeretn�k, mert nagyon tetszik a fici, m�sr�szt viszont tudni szeretn�m, mi lesz a v�ge... Rem�lem az�rt happy end lesz, m�r a Hangatlan f�lelem-n�l �rtam, h. nem szeretem a SAD END sztorikat... De a ti ficetek... l�gyszi, legyen j� v�ge^^ V�lasz: Szia. H�t itt igenis rossz :p  Az�rt m�g van bel�le egy p�r r�sz ;) �s majd elv�lik, hogy milyen v�ge lesz :')