Uruha

A k�rh�zban t�rtem magamhoz, �s mindenem f�jt. Egyszer�en m�g az is, hogy leveg�t veszem. Reita ott volt mellettem. – H�t m�gis elj�tt… - Pr�b�lok vele besz�lni, de nem engedi. Mondv�n, hogy pihenjek… �s valljuk be, igaza van. Mert, ahogy kiny�gtem egy sz�t, m�g jobban f�jt az oldalam.

Pont akkor �bredtem, mikor Ruki bent volt, �s Reita… megmondta neki… de mi�rt? Tal�n l�tta �t? Vagy mi�rt tud r�la? – szor�tom meg egy picit kez�t, jelezve, hogy fent vagyok. Mind a ketten fel�m n�znek, �s kapok egy homlok puszit. J�l esik nagyon, hogy itt van. De amint l�tom, hazament, mert most norm�lis ruha van rajta. Rukin l�tom, hogy tart Reit�t�l egy picit… de itt van velem, �s besz�l egy csom�t. Meg nem akar suliba menni, hogy majd vigy�z r�m, meg mellettem lesz meg ilyenek. Mindezt olyan nagy lelkesed�ssel, hogy az csak, na. Rei pont akkor j�tt be a mosd�b�l, mikor Ruki ezt ecsetelte, �s az arc�ra ki�lt ’nem tetsz�st�l’ nevetnem kellett, de kurv�ra f�jt!

- Na, mi a baj? – tornyosul f�l�m Ruki. – H�vom az orvost.

- Neh… - mondom halkan, Rei meg bej�n, �s el�g fur�n n�z Rukira, majd le�l mell�m.

- Majd ha hazaengednek, akkor tudod, hogy �gynyugalom van – mondja �s egy kis mosoly jelenik meg arc�n, ami ink�bb sunyibb, mint kedvesked�bb. Gondoltam, hogy majd meg akarja valamikor bosszulni azt, amikor � volt beteg, �s nem engedtem ki az �gyb�l. B�r �n, vele ellent�tben nem v�gyom arra, hogy megmozduljak.

- Mmm…

- Mi az? – n�z Rei Rukira. – Te viszed haza?

- Igen – mondja, Ruki egy kicsit lelomboz�dik, de belet�r�dik sors�ba. Az�rt f�ltem egy kicsit, hogy Rei belem�szik a fej�be, �s �gy tess�keli haza, meg, hogy nem akar majd odaj�nni hozz�m, de nem. H�l’ Isten.

Egy h�tig vagyok bent, �s az�rt m�r untam magam rendesen. Ruki hozott be nekem k�nyveket, hogy ne maradjak annyira le az anyaggal. Meg a tan�rai anyagot is elk�rte Diet�l, �s �gy j� volt. Legal�bb ezzel nem lesz gondom… m�r amennyire. Hisz volt olyan r�sz, amit nem fogtam fel.

- M�g a mai napon bent tartjuk, holnap egy vizsg�lat, �s hazamehet! – mondja, mire apr�t b�logatok. – �s… - fordul Reita fel�. – Pihennie kell! Sokat. Az �gyb�l csak a legsz�ks�gesebbek miatt kelhet ki!

- Persze! – b�logat. – Nem fog otthon randal�rozni! Azt garant�lom.

- Helyes – megy ki a doki.

- Nem is szoktam rosszalkodni… - h�zom fel az orromat, mire kapok egy puszit arcomra.

- Na, persze… - �l le mell�m. M�g mindig nem besz�lt�k meg, hogy mi is volt akkor, Miyavit az�ta se �, se �n nem l�ttuk, b�r nem is hi�nyolom… nagyon nem… - fogom meg oldalamat. – F�j? – kapja fel Rei a fej�t, mire megingatom azt.

- Nem, nem mozgok – erre kapok megint egy puszit. M�r lassan elegem van a puszikb�l, cs�kot akarok… de nem sz�lok �rte… egyel�re!

M�snap megvolt minden vizsg�lat, meg megkaptam, hogy mikor kell visszaj�nni kontrollra. Kaptam recepteket, hogyha nagyon f�jn�k, akkor v�ltsuk ki, �s vegyek be bel�le, de csak egy szemet! Nehogy r�szokjam a bogy�kra.

Kaptam egy tol�sz�ket a kocsiig, amibe Reita tett be, �s vett ki. Pedig mondtam �m neki, hogy nem kell. Fel tudok �llni, meg bele�lni. De ellenkezett.

- Az egy dolog, hogy fel�lsz, meg wc-re kim�sz, de nem fogod meger�ltetni magad – visz be a karj�ban m�r a lak�sba.

- K�r… - j�tszom a kis megs�rt�d�ttet, mire felvonja szem�ld�k�t. – Pedig azt hittem, hogy mivel m�r itthon vagyunk t�bbet is kapok egy puszin�l…

- Dr�gas�gom, meggy�gyulsz, �s megraklak �n sz�vesen – r�gja be az ajt�t maga m�g�tt. – Nem kell k�tszer mondani, de egyel�re ink�bb a feles energi�idat a gy�gyul�sra �sszpontos�tsd.

- Rossz v�lasz – forgatom magam fel� arc�t, mire meg�ll, �n meg megcs�kolom. K�zeledn�k fel�, de az oldalam elkezd f�jni, �s �gy el kell v�lnom t�le, mert alig kapok leveg�t.

- Nem, nem rossz v�lasz… - tesz be az �gyba. – Nincs huncutkod�s… - seg�t levenni a pulcsimat, meg a nadr�gomat, majd betakar. – Am�g meg nem gy�gyult�l, puszin k�v�l nem kapsz m�st.

- Ez k�nz�s… ugye tudod?! – h�borodom fel, mire megint felvonja szem�ld�k�t. �tteszi derekamn�l kez�t, �s �gy t�maszkodik meg el�ttem, mert m�g�ttem csom� p�rna van, �s �l�k. �gy sokkal k�nyelmesebb. – M�g cs�kot se? – pillegek r�, mire rosszall�an megingatja fej�t. Kapok a sz�mra egy puszit �s ennyi. – Ez �gy nem �r! – fonom �ssze magam el�tt karomat, de csak �vatos mozdulatokkal.

- Mondtam dr�g�m. Ha majd jobban leszel – sim�t v�gig arcomon. Csak s�hajtok egyet… lehet, hogy igaza van. S�t tuti… de akkor is hi�nyzik �des ajka.

- Csin�lok valami ennival�t – �ll fel. Ezen a mondaton egy kicsit elgondolkodtam, mert nem tudtam, hogy Rei tud f�zni. De kb. k�t perc m�lva visszaj�tt, hogy n�lam nincs semmi kaja, sem pedig alapanyag… na, igen, ami�ta nem vagyok itt annyit, egy kicsit visszafogtam a v�s�rl�st. Legink�bb amiatt, mivel volt itthon sok nasi, meg minden, r�j�rtam, �s… nem akarok elh�zni.

- Elfelejtettem bev�s�rolni… - kezdek el vigyorogni.

- J� nagy bev�s�rl�s kell ide… - morogja orra alatt, majd megy ki, felveszi dzsekij�t, majd visszaj�n. – Elmegyek v�s�rolni – �ll meg f�l�ttem. – J� lenne, ha addig nem keln�l fel.

- Persze – b�logatok. – Sok minden j� lenne…

- �gy is megtudom, ha j�rk�lsz… - ad egy puszit majd lel�p. Csak s�hajtok egyet… �s bekapcsolom a tv-t. De nincs benne semmi… �gy hamar kikapcsolom. – Fel kellene h�vni anyut… - gondolkozom el. El kellene mondani neki, hogy „balesetem” volt. B�r… lehet, hogy csak az ut�n kellene, ha m�g jobban leszek… - szorongatom a telefonomat.

- Hogy vagy? – hallok meg kicsit ismer�s hangot, mire felkapom a fejem. Megijedtem… nem gondoltam arra, hogy v�ratlan l�togat�m lesz… f�leg, hogy sosem volt m�g.

- Aoi? – r�zom meg egy kicsit a fejemet. – K�sz�n�m, megvagyok. De Reita nincs itthon.

- Tudom – j�n k�zelebb �s h�zza vissza sz�rnyait. – Nem is hozz� j�ttem.

- Hogy? – �l le, �n meg le sem veszem r�la a szememet.

- Besz�lgetni j�ttem.

- Mi�rt?

- Tudom, hogy nem tudsz a t�rt�ntekr�l, mert nem mondta el neked. De… let�pte Miyavi sz�rnyait, amit nem lett volna szabad! – mondja, �n meg csak �l�k ott, mint valami h�lye.

- Let�pte? – k�rdezem halkabban, mire b�logat, kicsit felfel� n�z, majd gyors�tja besz�d�t.

- Csak az�rt j�ttem le, mert figyelmeztetni akartalak.

- Engem? – k�rdezek vissza, mire biccent egyet.

- Te vagy az egyetlen akad�lya, hogy visszaj�jj�n. �s ami�rt let�pte Miyavi sz�rnyait, b�ntet�st kap. Nem j�het fel k�z�nk! – �ll fel. – Gondolkozz el ezen – mondja, majd elt�nik. Csak b�mulok magam el� nem is tudom, hogy meddig… mire �szbe kapok, �s valamennyire �ssze tudom szedni gondolataimat.

Most mi�rt j�tt ide? Mit akart ezzel mondani? Hogy jobb lett volna meghalnom? Miyavir�l mi�rt nem mondott semmit? Mi�rt Rei kap b�ntet�st, mi�rt nem Miyavi?! – cik�znak a k�rd�sek fejemben, �s �rzem, hogy egyre zaklatottam vagyok. A v�rnyom�som az egekben lehet, ez�rt k�nytelen vagyok kim�szni az �gyamb�l. Ha ilyen ideges vagyok, akkor j�n a dugi cigi… - kotorom el�, �s megyek oda az ablakhoz. B�r a men�s el�gg� relat�v fogalom… ink�bb v�nszorgom od�ig, mert nem tudok nagyot l�pni. R�gy�jtok, �s lassan sz�vni kezdem. – �n nem akartam, hogy bajba ker�lj�n… �n… nem akarok az �tj�ban �llni – szomorodom el. Aoi szavaib�l nekem az t�kr�z�d�tt vissza, hogy Reita nagyon szeretne vissza menni, �s ez a b�ntet�s neki sokkal rosszabb, mint b�rmi m�s… feln�zek az �gre, �s a napot b�mulom… de csak egy picit, nem akarom, hogy Reita r�j�jj�n, hogy kikeltem az �gyb�l. �gyhogy visszab�jok, �s �pp id�ben. Mert p�r percre r� meg is jelenik, egy csom� zacsk�val a kez�ben.

- �r�mmel l�tom, hogy… - marad csendben, mert alv�st sz�nlelek. Hallom, hogy kimegy, majd pakol�szni kezd kint. Az ajt�nak h�ttal fek�dtem le, �s �gy nem l�thatta, hogy szemeim nyitva vannak. A s�r�s ker�lget, de visszatartom.

Este csengetnek. Rukira sz�m�tok, hogy megint hozott nekem valamit, �gy feltorn�szom magam az �gyon. Nemr�g �bredtem fel.

- Megyek – �ll fel mell�lem Reita, �s megy ajt�t nyitni. - J� napot!

- �nnek is – hallom meg anyu hangj�t. – � meg mit keres itt? – A fiamat keresem – mondja, majd f�l perc m�lva meg is l�tom �t. – �r Isten! – ki�ltja el mag�t. M�g itt-ott l�tszik p�r folt rajtam… - Mi t�rt�nt?! – siet azonnal oda hozz�m. A t�sk�j�t is leejtette a kez�b�l…

- Anyu… nincs semmi bajom.

- De m�gis mi t�rt�nt?! – n�z r�m sz�r�san.

- Tudom, hogy sz�lnom kellett volna, de nem akartam, hogy f�l�slegesen agg�dj – veszek fel egy mosolyt, �s pr�b�lom megnyugtatni. – Reita itt volt velem, �s vigy�z r�m.

- De ez nem kifog�s! Tudnom kellett volna arr�l, hogy bajod esett!

- Csak leestem a l�pcs�n… ennyi az eg�sz… p�r h�t �s jobban leszek!

- Mi�rt nem tudsz vigy�zni magadra, te gyerek… - s�hajt fel, majd t�madja be a konyh�t, �n meg s�hajtok. Mivel Reit mag�val vitte…

Egy h�tig maradt itt, �s folyton velem volt. Reita nem tudott velem kettesben maradni egy percet sem. Anyu mindig, mindenhol ott volt. Belesz�lt abba, mit mikor csin�ljunk. Megcsin�lta a kaj�t, mikor Rei csin�lta volna, folyton kioktatta… l�ttam rajta, hogy nem igaz�n nyerte el a tetsz�s�t. Anyunak viszont igen… mert csak akkor ilyen valakivel, ha megkedveli. Az ilyen dolgokkal pr�b�lja egy kicsit form�lni… hozz�m… hogy Rei megtanulja �n, hogy szeretem. De ezt… be kell vallanom, kihagytam volna az �letemb�l. Nem terveztem, hogy anyu megismeri Reit�t… f�leg… hogy b�rmikor elmehet, �s megint egyed�l maradok. Ha nem tudott volna r�la, akkor nem is f�jt volna neki, hogy megint egyed�l maradok. �s minden ment volna a r�gi ker�kv�g�sban…

Vagy nem… - s�hajtok fel. – Nem ment volna semmi. Mert ha Reita visszamegy, az azt jelenti, hogy �n halott vagyok. – Vajon anya t�l�lne m�g egy vesztes�get? – n�zem alakj�t, ahogy csomagolja ruh�it, mert megy haza.

- Legy�l j�, Kouyou – ad egy puszit homlokomra, �s simogatja meg arcomat. Mikor anyu ott volt, mindig mosolyogtam, �pp �gy, mint most. De csak �lca… semennyire sincs j� kedvem. Legsz�vesebben el�sn�m magam.

- J� leszek anyu – adok neki m�g egy puszit. – Nagyon szeretlek! Ugye tudod – n�zek szem�be, mire egy kicsit fur�n n�z vissza r�m. �vatosan meg�lelem �t, beleszippantok illat�ba, �s nyak�ba f�rom fejemet. A s�r�s ker�lget, de nem mutatom ki. – Szeretlek – suttogom neki, � m�r pityereg. De nem tudja, hogy �n mi�rt b�cs�zom �gy t�le… csak azt hiszi, az�rt mert hazamegy… de nem… lehet, hogy nem fogom l�tni t�bbet. �s azt akarom, hogy tudja, hogy mennyire szeretem �t.

- �n is szeretlek kis angyalom – mosolyog, �s ad m�g egy puszit, majd Reita kik�s�ri. Veszek, illetve pr�b�lok venni p�r m�lyebb leveg�t, hogy visszanyerjem egy kicsit �nuralmam, mert m�r g�rb�lt le a sz�m sz�le…

J� volt anyut l�tni, nagyon… �s rossz elengedni. De legal�bb tudja, hogy mennyire szeretem �t.

Az�rt volt m�sik haszna is, hogy itt volt. Reita nem tudott a k�zelemben lenni, �s nem l�tta szomor� �br�zatomat… �s vele… anyuval ellent�tben megpr�b�ltam hidegebb lenni. Hogy egy kicsit ker�lj�n t�volabb a sz�vemt�l. Ha eltasz�tom magamt�l, akkor nem lesz neh�z megtenni… �s akkor visszamehet oda, ahov� val�.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.11.13. 20:27 Sayuki007 Juuuj, szeg�ny Ruru... Az�er Aoi sem valami kedves, hogy csak �gy odav�gja Ruruhoz a dolgokat... K�v�ncsi vagyok, mi lesz ebb�l.   Nade az a cs�k-�s-egy�bf�gg� Uruha XD V�lasz: H�t igen :/ nem valami kedves, �s nem is igaz�n angyalhoz m�lt�n viselkednek a mi kis angyalk�ink :"D XD