Uruha

Annyira f�jt. Eszm�letlen �rz�s volt. Sosem szerettem m�g ennyire senkit se.

De…

Nem tehettem m�st. Nem engedhettem meg neki, hogy a k�zelemben legyen. El kellett tasz�tanom magamt�l, t�volabb tudni. Hogy az a kis k�tel�k elszakadjon, amit ir�ntam �rez. Neki nem itt van a helye, neki engem meg sem kellett volna ismernie. Nem… k�z�tt�nk semminek nem kellett volna t�rt�nnie.

- Komolyan ezt szeretn�d? – k�rdezi Ruki. Mindent elmondtam neki, az �tkot kiv�ve… m�rmint, hogy mik�nt lehet feloldani. Nem akartam, hogy agg�djon, �s hogy tegyen valamit ellene.

- Igen – b�lintok, �s feljebb h�zom a l�bam, m�r amennyire tudom, mert m�g mindig f�j a bord�m. – Nem szabad hagynom, hogy velem legyen. Nem lehet�nk egy�tt… �n m�gis csak haland� vagyok, � nem. Neki nem itt van a helye.

- De szeret t�ged.

- Nem igaz, csak k�t�dik valamihez… amit nem tapasztalt m�g meg… ennyi az eg�sz – v�laszolom, �s magam is pr�b�lom elhinni. Hogy kett�nk k�z�tt nem volt semmi, csak testi kapcsolat.

Mikor elj�n, �s elmondja, hogy k�t h�napot r�h�ztak, hogy itt maradjon… teljesen belefacsarodik a sz�vem. Mivel Ruki megzavar minket, � elmegy. Flegm�n besz�l, �s ez f�j, iszonyatosan. M�g akkor is, ha tudom, hogy nem nekem sz�nta, hanem ink�bb Rukinak.

Mi�rt mentett meg… ez az eg�sz az �n hib�m… - fekszem vissza az �gyba. – Mi�rt j�tt ide? Mit akart azzal, hogy elmondta nekem? – ez, �s ezekhez hasonl� gondolatok keringenek a fejemben napokig, majd v�g�l �gy d�nt�k, leh�vom Aoit.

- Aoi… ha l�tsz, lej�nn�l? – nem is kell sokat v�rnom, m�r a szob�mban van.

- Mit szeretn�l?

- Meg szeretn�m k�rdezni, hogy pontosan, mikor j�r le Reita b�ntet�se…

- Ha meghalsz, de ezt j�l tudod.

- Nem… nem erre gondoltam. A plusz k�t h�nap… - n�zek szem�be, mire elmondja, hogy melyik nap, melyik �r�ban, majd elmegy.

A tanul�sra nem figyeltem m�r oda, hisz minek? K�t h�nap �s m�r am�gy sem kell a tanul�ssal foglalkoznom. Felsz�nesen megtanultam a dolgokat, elj�rtam suliba �s ennyi. Ruki, mint megbesz�lt�k folyton velem volt. �n pedig elutas�tottam mindennem� dolgot, amihez � kapcsol�dik. Elk�ldtem, ha �rtem j�tt, vagy akart valami. Sokszor kital�ltam nem l�tez� dolgokat, csak, hogy ne tal�lkozzak vele… �s az est�imet v�gigzokogtam. Enni alig voltam k�pes, ha esetleg Rukinak t�bbet siker�lt bel�m tuszkolni, azt tuti, hogy kih�nytam, ahogy magamra hagyott…

A hat�rid� lej�rta el�tt, �gy d�nt�ttem m�g a h�tv�g�n megl�togatom anyut. Magamra pakoltam egy csom� sminket, hogy ne l�tsszon, hogy annyira s�padt vagyok, �s magamra er�ltettem n�mi j�kedvet. Vagy legal�bb, hogy � azt l�ssa.

- Kedvesk�m! Olyan j�, hogy itt vagy! – fogad vid�man, �s m�r bent is vagyok a konyh�ban. – Pont most lettem k�sz az eb�ddel! Rem�lem �hes vagy?! – n�z r�m, mire b�lintok, hogy igen. Ami persze nem igaz. Szed nekem, meg mag�nak is, �s le�l velem szemben.

- Nagyon finom – dics�rem meg, �s lassan eszem, �s mindent j�l megr�gok. Mintha sokat enn�k… hogy � ezt l�ssa.

- �r�l�k, hogy �zlik. De… hogyhogy hazaj�tt�l? Tal�n sz�neted van?

- Nem – ingatom meg fejem, �s belegondolok, hogy p�r nap m�lva mit fogok tenni. – Csak… gondoltam megl�togatom az �n egyetlen anyuk�mat – teszem le a kanalat �s �llok fel, megyek oda hozz� �s �lelem magamhoz. M�r j�l vagyok, �s nem f�j semmim se. M�r egy ideje ez az �lel�s esett a legjobban, mintha ez mutatta volna azt, hogy m�g �lek.

- Jaj, kis dr�g�m… - mosolyog. – Nagyon szeretlek! – ad egy puszit, �n meg visszamegyek a helyemre.

- �n is nagyon szeretlek anyu – veszek fel egy f�l mosolyt, majd eszek m�g egy keveset.

- �s Reita? �t mi�rt nem hoztad magaddal? Sz�vesen l�ttam volna �t is – mondja mosolyogva, nekem meg nagy er�fesz�t�sbe telik, hogy ne k�nnyesedjen be a szemem. A torkomba gomb�c n�, amit�l egy p�r pillanatig nem tudok megsz�lalni.

- Dolga volt. Seg�tenie kell a n�v�r�nek – hazudom, �s er�ltetek magamra egy mosolyt. – Majd legk�zelebb elhozom.

- Rendben – mosolyog. – M�r azt hittem, hogy el�ld�ztem mell�led – nevet fel, mire nem mondok semmit, csak kortyolok egyet innival�mb�l, de ahogy l�tom, v�rja a v�laszt.

- Nem dehogy, megvagyunk.

- Akkor j�! Ennek nagyon �r�l�k!

Az eg�sz h�tv�g�t n�la t�lt�ttem, mondhatni, az utols� id�t. Olyan dolgokat csin�ltam vele, amit r�gen nem. Elment�nk lovagolni is… �jra ugrathattam. Arra a kis id�re mindent elfelejtettem. De ahogy lesz�lltam a l�r�l, minden eszembe jutott.

- Kis dr�g�m, nagyon j� volt, hogy hazaj�tt�l! M�r v�rom, hogy sz�neted legyen. Ugye elj�ssz megint? - k�rdezi, �n meg nyelek egyet, mell� l�pek �s er�sen magamhoz szor�tom. Belef�rom fejem nyak�ba, �s �gy �lelem, mintha az �letem f�ggne t�le.

- Anyu, nagyon szeretlek, ugye tudod? – k�rdezem, �s egy kicsit k�nnyes a szemem, m�r nem b�rtam meg�llni.

- Persze aranyom – mosolyogja, �s megt�rli arcomat, ahov� utat tal�lt egy k�nnycsepp. – De nem kell k�rdezned – ad egy puszit. – Tudom, hogy szeretsz, �s �n is nagyon szeretlek – �lel megint mag�hoz.

- Anyu… - sz�lalok meg, de nem engedem el.

- Mond csak kis sz�vem.

- B�szke vagy r�m?

- Jaj, h�t persze – tol el mag�t�l, �s fogja kezeibe arcomat. – De mi�rt k�rdezel ilyen butas�gokat. Tal�n valami baj van? – k�rdezi f�lve, mire nemlegesen megr�zom fejemet.

- Nem, nincsen – mosolyodom el. – Mi lehetne? – k�rdezem, de megint nyak�ban k�t�k ki. – Csak szeretlek nagyon… - gurulnak le k�nnyeim.

- Jaj, dr�g�m… - csit�t. – Nagyon b�szke vagyok arra, hogy ki lett bel�led. Ez nem is k�rd�s.

- �s… - szipogom. – Az is maradsz?

- Persze, hogy az maradok – �lel szorosan meg.

- B�rmi t�rt�nj�k?

- Mi�rt k�rdezed ezt? – tolna el, de nem eresztem. – Kicsik�m?

- Csak… �rdekel… - t�rl�m meg szemem, �s elengedem.

- Persze, hogy az leszek – simogatja meg arcomat. Kapok m�g egy j� nagy �lel�st, egy puszit, �s elj�v�k. A sz�vem majd megszakad. Tudv�n, hogy mag�ra hagyom. De majd… apu�k vigy�znak r� odafentr�l, mert �n nem tehetem. Aki �ngyilkos lesz, az nem ker�l a mennybe… �gy nem n�zhetek le r�.

Otthon mindent elint�ztem. Legal�bbis gondoskodtam arr�l, ami eszembe jutott. Rukinak feladtam egy levelet, anyunak is �rtam p�r sort, hogy rem�lem m�g most is a fi�nak tart, �s tudom, hogy er�s lesz, �s nagyon szeretem.

- Tudod, hogy ma j�r le a hat�rid� – hozza a fr�szt r�m Aoi, �s majdnem kiesem az ablakon.

- Idi�ta! – csattanok fel, �s f�jtatok. M�g a cigit is kiejtettem a kezemb�l. – Elejtettem a cigimet! – n�zek r� rosszall�n, mintha ez lenne a legnagyobb probl�m�m. – Nem kell figyelmeztetni, hogy tudtam volna elfelejteni?!

- Reit�nak k�z�tt�nk a helye, nem itt!

- Nem kell erre eml�keztetned. El�g volt egyszer elmondani – gy�jtok r� egy m�sikra. – Nem fog itt ragadni a F�ld�n, megnyugodhattok. Vissza fog menni oda, ahov� val�.

- Rem�lem – mondja, �s m�r k�telkedek abban, hogy j� �s rossz l�tezik… vagy a rossz, milyen, ha egy angyal akarja a hal�lod, �s �gy besz�l. �jra visszan�zek r�, de m�r nincs ott. Elt�nt oda, ahonnan j�tt. Elsz�vom a cigimet, becsukom az ablakot, k�rben�zek �s a p�rn�m al�l el�veszek egy k�pet. Reita van rajta, amikor aludt. Lef�nyk�peztem, tudom gyerekes… de az�ta ezzel aludtam el… vagy mi… ezzel a k�ppel b�gtem ki magam. Adok r� egy puszit, leteszem, �s bemegyek a f�rd�be. A t�k�rben n�zem magam egy darabig, majd s�hajtok egyet, �s el�veszek egy p�r peng�t. Le�l�k a f�rd�k�d mell�. Felt�r�m hossz� ujj� p�l�mat, �s megv�gom magam. Er�sen, mert ha ez nem j�nne be, akkor nem hiszem, hogy lenne egy �jabb v�g�sra er�m.

L�tom, ahogy elkezd folyni a v�r, �s el�g hamar meg is �rzem, hogy kezdek sz�d�lni. Veszek p�r m�lyebb leveg�t, �s lehunyom szemem. �sszevissza cik�znak a gondolatok a fejemben, r�gi k�pek j�nnek el�, amiket szerettem. Amik boldogs�ggal t�lt�ttek el. �s… Reita. Az � k�pe lebeg el�ttem, m�g miel�tt minden els�t�t�l v�gleg.

�n t�nyleg szerettelek…

F�j egy kicsit a fejem, �s megpr�b�lom a szemem kinyitni �s siker�l. Igaz, hogy minden eszm�letlen hom�lyos, �s �sszefolyik. De ki tudom nyitni.

Nem siker�lt? De mi�rt? Mi�rt nem? Halottnak kellene lennem! – hunyom vissza a szememet, de mindent �rzek a k�lvil�gb�l. – Mi�rt nem vagyok halott?! – nyitom ki megint szememet, �s most m�r sokkal �lesebben l�tok. Reita �l mellettem, �s nagyon sz�r�s, csal�dott, f�lt� �s ideges tekintettel n�z r�m.

- Te barom! – ord�t r�m, mire �sszerezzenek. – M�gis, hogy k�pzelted azt, hogy meg�l�d magad?! – r�nt fel, �n meg elsz�gyellem magam. – Ell�ksz magadt�l, r�m se bag�zol, �s kiny�rod magad?! Norm�lis vagy? Mert szerintem teljesen elment az eszed! – r�ngat meg, mert csak bambulok r�, �s nem reag�lok semmit sem. – Megmondtam neked, hogy leszarom az �tkot! Nekem Te sokkal fontosabb vagy baszd meg! Mi�rt nem lehetett felfogni! Ha nem j�v�k id�ben, akkor meghalsz, �s nem tudok rajtad seg�teni! – ord�tozza. Fogalmam sincsen, hogy honnan j�n az �tlet, de beny�lok nyaka m�g� �s bel�fojtom a sz�t. Szenved�lyesen cs�kolom, birtokolni v�gy�n… hiszen annyi ideje nem �rtem hozz�, nem kaptam t�le cs�kot, se puszit, se �rint�st. Eszm�letlen�l nehezen tudtam elviselni…

K�zelebb h�z mag�hoz, �s szorosan tart oda, mik�zben �tveszi az ir�ny�t�st.

- Sajn�lom, hogy miattam nem mehetsz vissza…- hajtom le a fejem, �s kezemre esik tekintetem, amin nincs v�g�s, �gy felkapom fejem.

- Megmondtam, hogy leszarom az �tkot! Szeretlek! Mi�rt nem fogod fel, hogy nekem t�bbet jelentesz b�rmi m�sn�l?! – k�rdezi, �s meglep a dolog… mert olyan hiszt�rikusan k�rdezte, hogy m�g maga is meglep�d�tt rajta.

- Aoi… - harapok bele als�ajkamba. – Annyiszor mondta, hogy nem itt van a helyed… �s igaza van.

- Aoit kiny�rom! – morogja. - �s am�gy is! Mi�rt hallgatsz r�! �n, szeretlek t�ged! R�m kellene, nem egy sz�modra vadidegenre.

- A legjobb bar�tod… csak t�bbet tud r�lad, mint �n – n�zek szem�be, mire hirtelen bizonytalanabb lesz.

- Akkor is! – h�zza fel orr�t. – Nem b�zol bennem, vagy mi?

- Nem err�l van sz�, te is j�l tudod… - helyezkedem el �l�ben. Az � h�t�t a mosd� alatti kisszekr�ny t�masztja, �n meg sz�pen bele�ltem. Persze a szemem megakadt v�remen. – Mi�rt nem l�tszik? Mi�rt vagyok itt? – n�zek fel r�.

- Mert visszahoztalak – h�z k�zelebb mag�hoz, �n meg beleb�jok karjaiba, �s hozz�simulok.

- Szeretlek, ugye tudod…? – k�rdezem halkan, szinte nyak�nak, mire elkezdi h�tamat simogatni.

- Tudom, persze, hogy tudom – �lel m�g jobban mag�hoz. Gondolok egyet, �s megsz�vom nyak�t, mire �rzem, hogy megremeg egy kicsit, majd megk�sz�r�li tork�t. De nem hagyom abba, �s harapd�lni kezdem. – Kicsim… - hagyja fel a hangs�lyt, �n meg erre megsz�vom er�sebben nyak�t. – H�j! – h�z�dna el, �n meg csak vigyorgok.

- Tess�k? – k�rdezem k�jesen, �desen pillegve r�. – Mit szeretn�l mondani? – ny�lok be kett�nk k�z�, �s markolom meg, mire kid�llednek szemei.

- Mosth halt�l meg, �s te m�ris az agyamra akarsz menni? – h�zza ki kezemet, mire megcs�kolom.

- Nem azt mondtad, hogyha jobban leszek, akkor megdugsz? – k�rdezem, eml�keztetve, hogy amikor hazahozott a k�rh�zb�l, akkor volt egy ilyen opci�. Egy sunyi vigyor jelenik meg k�p�n, �s odany�l fenekemhez, �s megmarkol.

- Mondtam… ezer �r�mmel – cs�kol meg, �n meg k�zelebb f�szkelem magam hozz�, �s mozgatni kezdem cs�p�met.

- Bocs�nat a zavar�s�rt… de besz�ln�nk kellene! – hallok meg egy sz�momra ismeretlen, g�nyos hangot.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.11.17. 21:50 Sayuki007 Azt a j�b�d�s... Mibe, hogy ez Gackt? Csak � lehet ilyen... >.< Jajistenem, de j�, hogy Ruru megint elem�ben van ^^ V�lasz: Szia. Igen, Gackt az xDDDD �s ja *O* Rurcik�m beindult :p