Mikor kicsi voltam, �s nem tudtam elaludni, anya mindig berakott egy lemezt, amir�l zongor�val j�tszott dalok mentek. Im�dtam m�r akkor is a zongor�t, ma pedig t�nyleg nem tudok meglenni n�lk�le. Van, hogy ezzel m�sokat kikergetek a vil�gb�l, de nekem… fontos. Olyan dolgok, eml�kek k�tnek ahhoz a hangszerhez, amikt�l nem tudok �s nem is akarok megszabadulni. Gimn�zium mellett, tan�t�si �r�k ut�n minden m�sodik nap mentem zongora�r�ra. Eleinte persze kis szerencs�tlen voltam, de ki nem az, mikor elkezd valamit? Nagyon sok hib�m volt, sok id� volt, mire megtanultam egy-egy sort, megtanultam leolvasni a kott�t, de Kazuki-san kitart� volt, nem adta fel, folyamatosan �jra �s �jra elj�tszatta velem a sorokat. M�g gimn�zium ut�n is j�rtam hozz�, hab�r akkor m�r tudtam mindent. Kitart� voltam �n is, �s tal�n ez az, ami igaz�n tetszett any��knak. Nem hanyagoltam el mellette a tanul�st, nem rontottam, anyu�knak egy rossz szavuk nem lehetett r�m.

- �llj meg, n�zd – h�zom vissza Byot az egyik hangszer �zlet el�tt. A kirakatban egy gy�ny�r� fekete zongora van, l�tszik rajta, hogy nem mai darab.
- Mi�rt akarsz ilyen szart venni? Az sem biztos, hogy sz�l m�g? – fintorodik el, mire s�hajtok.
- Att�l, hogy r�gi, m�g nem biztos, hogy szar, m�sk�l�nben pedig nem is �ruln�k, te okos toj�s – morranok fel, mire megr�ntja a v�ll�t, �s tov�bb megy. Antik, dr�ga, de nekem meg kell szereznem. Az egyetem mellett dolgoznom kell, hogy fenn tudjam tartani magam, a sz�leimen nem akarok �l�sk�dni, nem olyan vagyok. Szeretek magam megdolgozni minden�rt, ha van r� lehet�s�gem. Nem nagy munk�m van, pinc�rkedek, de t�bbet keresek, mintha semmit nem csin�ln�k. Otthon van egy sz�p feh�r zongor�m, de azt nem �n vettem, anyu�kt�l kaptam a huszadik sz�let�snapomra. Nagy becsben tartom, amin mondjuk, nem kell csod�lkozni. De… nekem ez a sz�ps�g kell, �s valahogy meg fogom szerezni.

Byot persze nem �rdekli a dolog, semmi olyan nem �rdekli, ami nem git�r, vagy �nekl�s. Heged�, zongora? Ugyan, ezek neki nincsenek benne a sz�t�r�ba, �s ez zavar. Egy�tt vagyok vele k�t �ve lassan, de ilyenr�l soha nem tudok besz�lgetni, mert nem lehet. Flegm�n v�laszol, �s ilyenkor az �n kedvemet is elrontja.

- Honnan fogsz r� p�nzt szerezni? – n�z r�m kaja k�zben, mert be�lt�nk egy gyors �tterembe.
- Dolgozom, f�lrerakok majd mindig egy kicsit, �s valamikor csak meg lesz r� a p�nz. Rem�lem, senki nem fogja elvinni addig…
- Aha… - �s ennyi, a t�ma ezennel lez�rva. Ezt mondtam, semmit nem lehet vele besz�lni ilyenr�l.

Minden nap arra megyek, amerre a zongora van, �s �llok a kirakat el�tt legal�bb t�z percet, gy�ny�rk�d�m, �s mintha csak arra v�rn�k, hogy az �ra hirtelen lemenjen, hogy most r�gt�n kifizethet� legyen. V�g�l d�nt�k, �s bemegy az �zletbe. Az id�s elad� j�n is el�re, de �n m�g n�zel�d�m. Rengeteg olyan hangszer van, antik dolgok, amik az �n gyerekkoromban m�r nem voltak, maximum any�m�k�ban.
- Miben seg�thetek? – n�z r�m kedves mosollyal, �n pedig a pulthoz l�pek. – L�ttam �m, hogy mindig a zongor�t n�zte, fiatalember – mosolyodik el. – Nagyon sz�p darab, de megannyi t�rt�net kapcsol�dik hozz�, tudja?
- Milyen t�rt�netek?
- Ez egy id�s zongora, majdnem olyan id�s, mint �n. Sok mindent meg�lt m�r �m. Az els� gazd�ja egy gazdag fics�r volt. Nem volt t�bb egy p�nzes zs�kn�l, aki semmire nem �rt�kelte a hangszereket. Sz�let�snapj�ra az ifj� megkapta ezt a zongor�t, mondv�n, hogy a sz�l�k azt szerett�k volna, hogy tanuljon egy kicsit ezen a hangszeren j�tszani. Gy�ny�r� hangja volt, az ifj�nak m�g sem nyerte el a tetsz�s�t. Tudja fiatalember, egy hangszernek is van lelke, �s csak az tud igaz�n sz�pen j�tszani rajtuk, aki ezt �rzi. Nos, az ifj� nem �rezte. Ha j�tszott, �s valamit elrontott, csapkodni kezdte, beler�gott. Eltelt egy �v, az ifj�nak megint elj�tt a sz�let�snapja. A h�zban csend honolt, a sz�l�k nem voltak otthon, de valaki… valaki m�gis gy�ny�r�en j�tszani kezdett a zongor�n. Az eg�sz h�zat bet�lt�tte a sz�p hangja, �s term�szetesen az ifj� is hallotta. Mikor felment a zeneszob�ba, ahonnan hallotta, nem volt ott senki, de a zongora m�g mindig sz�lt. Sz�let�snapi dalt j�tszott, de nem �lt el�tte senki. A billenty�k l�that�n lenyom�dtak, �s este, az ifj�nak nyoma veszett. A sz�l�k h�rom nappal k�s�bb tal�lt�k meg holtan egy foly�parton. Nem tudt�k kider�teni, mi t�rt�nt vele, ki vagy mi �lte meg. Ez�rt mondom, hogy egy hangszernek van lelke, �s ha j�l b�nnak vele, csod�kra k�pes – mondja, nekem pedig elkerekedik a szemem, �s a zongor�ra n�zek.
- �n szeretn�m ezt a zongor�t. Nekem van egy otthon, sz�let�snapomra kaptam, �s nagy becsben tartom, �vekig j�rtam �r�kra is. Nem tudna egy kis kedvezm�nyt adni?
- J�tsszon rajta nekem valami sz�pet, hogy megbizonyosodjak, nem adom rossz kezekbe, �s megl�tjuk – mondja, mire b�lintok. Lepakolok, �s be�l�k a zongora el�, ahogy kapok egy kis sz�pek. Felhajtom a billenty�kr�l a tokot, majd akarva-akaratlan v�gigsim�tok rajtuk. Gondolkozom kicsit, majd j�tszani kezdek. Gy�ny�r� hangja van, egyszer�en elvar�zsol! A v�g�re olyan �t�l�ssel csin�lok mindent, hogy magamat is meglepem, de t�nyleg. – �h, ez gy�ny�r� volt – pislog r�m az �reg, mire apr�t biccentek. – Rendben, f�l �ron elviheti. Mag�n�l nem lesz rossz helyen – mosolyodik el, nekem pedig felcsillan a szemem. Byo nem �rdekel, tojok r�, mit csin�l, eny�m a zongora! Most ugyan nincs n�lam annyi p�nz, de hazaszaladok, �s magamhoz veszem az �sszeget, majd vissza az �reghez. Kisz�ll�tj�k nekem, aminek �r�l�k, majd beker�l a kis zeneszob�mba, ahol a m�sik gy�ny�r�s�g van.

- Nem fogok cs�ny�n b�nni veled – t�rl�m le r�la a port, mindenhonnan, majd a feh�r zongor�mr�l is. Hozok be m�g egy sz�ket, le�l�k, �s az �jonnan szerzett sz�ps�gen kezdek j�tszani, b�r nem sok�ig, mert Byo �tj�n. Nem lakunk egy�tt, csak �tj�runk a m�sikhoz.
- Csak megszerezted ezt a szart? – n�z v�gig a zongor�n, mire s�hajtok.
- M�r mondtam, hogy nem szar, �s vigy�zz, mit mondasz!
- Jaaj, tal�n meg�l? Ugyan m�r, Manabu, ne legy�l ennyire gyerekes, k�ny�rg�m.
- Byo! Besz�lgettem az elad�val, �s mes�lt egy t�rt�netet a zongora els� gazd�j�r�l. A fi� cs�ny�n bent vele, �s a zongora meg�lte.
- Aha, persze. Kit akarsz mad�rnak n�zni, �desem? Tollas a h�tam?
- Akkor ne higgy nekem, de �n sz�ltam! – morranok fel, �s j�tszom tov�bb, mint minden nap. �n t�nyleg sz�pen b�nok vele, minden nap let�rl�m �ket, j�tszom rajtuk, �s… lehet, h�lyes�g, de besz�lek hozz�, hogy �rezze, nem ellens�g vagyok, tisztelem �t. Az �reg mes�je igencsak bogarat �ltetett a f�lembe, nem tehetek r�la.

Egyik este, mikor Byo n�lam alszik, gy�ny�r� dallamot hallok a szomsz�d szob�b�l, de nem v�gig. Mindig ugyanazt a r�szt csak. Oldalra n�zek, �s Byo itt alszik mellettem, de ez a dallam… Gy�szindul�… - �l�k fel, majd ki is m�szom az �gyb�l, �s megyek �t a szob�ba. Elkerekedik a szemem, mert… nem �l senki a zongor�n�l, a billenty�k magukt�l �t�dnek le. Folyamatosan ugyanazt a r�szt j�tssza, �s ez megr�miszt. M�snap megyek is vissza az �reghez, �s elmondom neki, ami este t�rt�nt.
- Sz�pen b�nik vele?
- A lehet� legszebben. Minden nap j�tszom rajta, besz�lek hozz�, let�rl�m a port, gondoskodom a tisztas�g�r�l, de akkor mi�rt? – n�zek r� k�ts�gbeesetten.
- Nos, biztos, hogy van valaki, aki nem szereti, vagy akit a zongora nem szeret.
- Byo… a… a p�rom. Szidja, nem hisz nekem, nem szereti a zongor�kat, cs�ny�n besz�l r�luk…
- Ez el�g ok sajnos.
- De… A Gy�szindul�t j�tszotta este, viszont csak az els� sort, folyamatos ism�tl�ssel…
- Mikor a dal v�g�re �r, akkor j�n a baj, �s elfutni nem lehet el�le – n�z r�m komolyan. – Ez�rt mondtam fiatalember, ez egy k�l�nleges zongora, j� lelket k�v�n hozz�. A mag�� t�k�letes, �rtatlan l�lek, de a p�rja… Kezdheti a temet�st szervezni.
- TESS�K? – kerekedik el a szemem. – Nem, az nem lehet… �s ha besz�lek Byoval, hogy v�ltoztassa meg a v�lem�ny�t?
- Nem hiszem, hogy el�g lesz, sajn�lom – mondja, �n pedig csak n�zek magam el�. Ez annyira… abszurd. Egy zongora… gyilkos zongora…

Minden este j�tszik, tov�bbra is a Gy�szindul�t, m�g akkor is, mikor Byo nincs n�lam. Olyankor mindig �tmegyek a szob�ba, le�l�k a sz�kre, �s csak n�zem a billenty�ket. Nem tudok beleny�lni, nem hagyja, lecsapja a tokot. T�nyleg v�gezni fog Byoval?

- Ugyan, hagyjad m�r! – csattan fel Byo, mikor mondom neki a dolgokat. – �llj le a rohadt t�nd�rmes�kkel, �s �bredj fel! Nem vagy m�r nyolc �ves, Manabu! Feln�tt vagy, akit egy idi�ta �regember palira vett a kurva zongor�val!
- Byo, higgy m�r nekem, k�rlek! Hallom minden este, ahogy j�tszik, l�tom a billenty�ket! Van lelke, �s meg fog �lni! – n�zek r� m�r k�nnyes szemekkel, de nem, ez sem el�g neki, hogy elhiggye.
- Addig ne keress, am�g nem alszod ki magad – veszi fel a cip�j�t. – Nem vagyok k�v�ncsi a rohadt mes�dre, �s a kurva zongor�dra sem! – majd felkapja a kab�tot, �s itt sincs. A k�nnyem m�r folyik, mert ak�rmilyen barom, �n szeretem, de �gy… Este a zongora megint elkezdi, �s egyre el�r�bb j�r, m�r t�bb mint a fel�n�l. Felh�vom Byot, hogy j�jj�n �t, de nagyon nehezen siker�l ider�ngatnom.
- Fogd be, �s gyere – fogom meg a kez�t, majd vezetem be a szob�ba. A zongora j�tszik tov�bb, m�g �n Byo mellett �llok, majd r�n�zek. – Hiszel nekem? – k�rdem halkan, de � csak kerek szemekkel n�zi a zongor�t.
- Ez lehetetlen… ez valami… r�m�lom, ilyen nincs! – fordul ki a szob�b�l, �s itt sincs. De van…

Est�nk�nt Byo m�r nem j�n �t, de a zongora j�tszik tov�bb. Egyre tov�bb, �s tov�bb. M�r az utols� sorn�l j�r, az �n gyomrom pedig g�rcsben, folynak a k�nnyeim, mikor Byo megjelenik egy balt�val.
- Engem ez a csotrog�ny zongora nem fog kiny�rni – l�k f�lre, �s megy be a szob�ba. Feje f�l� emeli a balt�t, �s s�jtana le, de nem tud. A zongora j�tszik tov�bb, �s amint harmadj�ra �s v�gigviszi a Gy�szindul�t, Byo kez�b�l kiesik a balta. Csak a h�t�t s�rolja v�gig, � pedig �sszeesik. A tok lecsuk�dik, �n pedig Byo mellett vagyok m�ris, s�rva, de semmi pulzus, nincs m�r semmije…

- T�nyleg meg�lted, mi�rt? – n�zek fel a zongor�ra s�rva, mire megint j�tszani kezd, de most egy sz�p dallamot, ami csak m�g jobban s�r�sra k�sztet.

A zongora �vekig n�lam van, �s ak�rh�ny ember szidta, mind a temet�be ker�lt, rajtam k�v�l. �n nem tudok m�g ezek ut�n sem undorral n�zni erre a hangszerre, pedig rendesen megv�ltoztatta az �letem. Akadtak az egyetemen rosszakar�im, akiknek megmutattam a zongor�t, �s h�t… szidni is kezdt�k. Mind a hangszert, mind engem, �t nap m�lva mindegyik halott volt. Fura… engem is megv�d, de tudom, hogy nem folytat�dhat ez �gy sok�ig… 

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2014.09.05. 20:32 nyilaslany Szia! J� �jra olvasni ezen az oldalon. H�tborzongat� �rangyal ez a zongora. Vajon valaha megtal�lj�k az igazi p�rt, partnert, aki mindkettej�knek megfelel? Yumi V�lasz: Szia! Id�vel biztos, hogy megtal�lj�k majd, csak addig p�r ember m�g a s�rba ker�l :D  Thank you, hogy �rt�l! Puszi~