M�r mindenki elment, egyed�l vagyok a s�rn�l. A gondolataim is elhagytak, csak n�zek ki a fejemb�l, �s nem tudom felfogni, ami t�rt�nt. Annyira… gyors volt, de valahol sz�m�tottam r�… De egy ilyen… hi�ba sz�m�t r� az ember, m�gis t�rk�nt has�t a sz�v�be, �s sok id�be telik, mire felfogja a t�rt�nteket. Velem sem volt m�shogy, �s m�g most sem tudom felfogni, hogy egyed�l maradtam. Az �cs�men k�v�l senkim nem volt…
�n tizenh�t voltam, Keru pedig tizenkett�, mikor anyu�k meghaltak egy aut�balesetben. Seg�teni sem tudtak rajtuk, aki pedig a balesetet okozta, minden s�r�l�s n�lk�l meg�szta. �s hogy nagy sz�l�k? Ugyan… apu sz�lei meghaltak, mikor kicsi volt, anyu� pedig k�lf�ld�n vannak.

Arra a p�r �vre nevel�otthonba ker�lt�nk, ahol elvoltunk. Bar�tkoztunk m�sokkal, de ink�bb egym�sra sz�m�thattunk, ami az�rt szerintem nem meglep�. Az ann�l ink�bb, hogy el�tte az �cs�mmel a kapcsolatom igencsak viharos �s z�r�s volt. Minden�rt piszk�ltam, akkor pedig… mindig ott voltam, ahol �, b�r ez szerintem �rthet�. Csak azt sajn�lom, hogy a sz�leink hal�la kellett ehhez, hogy k�zelebb ker�lj�nk egym�shoz.

Ahogy bet�lt�ttem a h�szat, elint�ztem, hogy az �cs�m hozz�m ker�lj�n, �n legyek a gy�mja. Szerencs�nk volt, mert senki nem vett mag�hoz minket, �gy az �cs�m hozz�m ker�lhetett. A h�zunk nem lett eladva, �gy visszament�nk oda, b�r… munk�t kerest�nk mind a ketten. M�g Keru di�kmunk�t, addig �n rendes, �lland� �ll�st. V�g�lis… felszolg�l�nak ment�nk mind a ketten, de aminek �r�l�k, hogy semmi �tver�s nem volt benne. Ugyan�gy megkaptuk a b�r�nket, a t�l�r�t is kifizett�k, legal�bb meg tudtunk �lni, ha nem olyan j�l, mint mikor m�g anyu�k is �ltek. Mam��k is j�ttek, �s seg�tettek, havonta egyszer. Ennek az�rt �r�ltem, mert kaptunk p�nzt, de az, hogy magukhoz vegyenek? Nem… meg sem fordult a fej�kben sajnos.

Mikor azt hittem, hogy kezd minden helyrej�nni, be�t�tt a nagy bumm. Nem, semmi nem volt rendben…

Takeruval nem egy helyen dolgoztunk, �gy ha baj volt, telefonon tudtak engem el�rni, �s ezt meg is tett�k egyik nap. Keru f�n�ke, vagy ink�bb betan�t�ja h�vott, hogy az �cs�m �sszeesett, �s hogy odatudok-e menni. Hirtelen nem tudtam mihez kapni, de v�g�l elk�redzkedtem a f�n�kt�l, hogy az �cs�m �sszeesett. Szerencs�mre aranyos n� volt, �s el is engedett. L� hal�l�ba futottam a k�v�z�ba, ahol dolgozik, �s Tora j�tt is ki el�m, majd h�tra ment�nk. Keru m�g mindig eszm�letlen volt, �s alig volt pulzusa. Kiakadtam, ord�tozni kezdtem Tor�val, hogy mi�rt nem h�vta a ment�ket. Erre persze csak hebegett-habogott, de v�g�l k�rh�z lett a v�ge.

Igaz�b�l nem figyeltem az id�t akkor, hogy mennyit v�rok az orvosra, hogy kij�jj�n, de nekem iszonyat soknak t�nt. Mikor v�gre kij�tt, csak s�hajtott. K�rdezgetni kezdett, hogy nem vettem-e �szre valamit rajta, �n pedig ezen elgondolkoztam. F�rad�konyabbnak t�nt, s�padtabbnak, mire az orvos csak annyit mondott, hogy tov�bbi vizsg�latokra lesz sz�ks�g. Nem �rtettem, de azt levettem bel�le, hogy baj van. �n ezeket a t�neteket betudtam annak, hogy a munka kivette minden erej�t, de… eltelt k�t nap, �s kider�lt, hogy fat�lisat t�vedtem… Nem a munka f�rasztotta ki, hanem… leuk�mi�s. Kezdetleges t�netek, de nekem ez is el�g volt, hogy padl�ra k�ldj�n, �s csak n�zzek magam el�…

M�g hazavihettem Kerut, de gy�gyszereket m�r kell szednie, �s ezeknek nem kis �ruk van. Tizen�t �vesen az�rt � is tudja, mi a helyzet, �s b�r nem akarja mutatni, de l�tom rajta, hogy f�l. Persze, �n is f�lek, de…

Ahogy teltek a h�napok, az �cs�m �gy lett egyre rosszabbul. A gy�gyszereket m�r nem tudtam fizetni, �s b�r az orvosa mondta, hogy van valami ter�pia, de az is p�nzbe ker�l… Nekem nincs mib�l, m�g �gy sem, hogy mam��k itt hagynak egy keveset. A sz�vem szakadt meg az�rt, hogy nem tudtam rajta seg�teni, �s hi�ba v�llaltam m�g k�t �ll�st, nem volt el�g a p�nz. �gy az orvos csak annyit csin�lt, hogy bej�tt, �s leellen�rizte Keru �llapot�t, majd kiment. Semmi t�bb…

Az �llapota sajnos gyorsan romlott, �n nem tudtam, mihez kapjak. Azt az egyet tudtam, hogy nem akarom �t is elvesz�teni, hogy csak � maradt nekem ebben az undor�t� vil�gban. Undor�t�, m�st nem tudok r� mondani. P�nzt k�rnek m�r az�rt is, hogy valaki meggy�gyuljon, de aki nem tudja kifizetni, mint �n, embersz�mba sem veszik sajnos… Az, hogy nekem az �cs�m a mindenem? Kit �rdekel itt? Senkit… Nekik csak egy a sok k�z�l…

Pr�b�ltam minden nap Keruba egy kis kaj�t t�mk�dni, de nem ment, egy falatot sem evett j� form�n eg�sz nap, csak n�zett ki az ablakon. Mikor megfogtam a kez�t, gyeng�n megszor�totta, �s ilyenkor �jra �sszeomlott bennem valami. Nem tudom, mi, mert m�r nem volt bennem semmi a f�jdalmon �s a f�lelmen k�v�l…

F�ltem minden nap felkelni, f�ltem att�l, hogy � nem fog, �s teljesen egyed�l hagy, hogy nem lesz velem t�bbet, nem l�thatom azt a huncut mosoly�t. B�r… m�r �gy sem l�tom. Egy-egy gyenge mosolyt megenged, de semmi t�bb… a szemei sem csillognak m�r �gy, mint nyolc h�napja.

Egyik nap viszont kicsit egyed�l hagytam. Megvettem a kedvenc csokij�t, �s megk�rdeztem az orvos�t, hogy kicsit kivihetem-e a leveg�re. M�rlegelte a helyzetet, de csak annyit mondtam m�g, hogy szeretn�m, ha a sz�let�snapj�n mosolyogna egy kicsit. R�b�lintott a dologra, �gy vissza is mentem Keruhoz. Nem �rtette a dolgot, mi�rt �lt�ztetem fel, �s �ltetem a tol�kocsiba, de nem ellenkezett. Feladtam r� a maszkot, majd ahogy kapott egy puszit, ment�nk is le a k�rh�z kertj�be. Tele van sakura f�kkal, �s meg is �lltunk az egyik alatt. Le�ltem a padra, majd Kerut magam fel� ford�tottam a sz�kkel.

- K�sz�n�m – mondja halkan, �s erre megint �sszeszorul a sz�vem. Nem mondok egyel�re semmit, csak kiveszem a sz�kb�l, �s az �lembe �ltetem. V�llamnak d�nti a fej�t, t�lem pedig sok kis puszit kap.
- Neked b�rmit – motyogom, de magamra er�ltetek egy mosolyt. Felpillant a f�ra, �s lejjebb is h�zza a maszkot, csak hogy l�ssam azt a mosolyt, mert mosolyog.
- Kapok egy olyan vir�got? – n�z r�m, �s most mintha csillogna a szeme, m�g ha kicsit is. Elmosolyodom, finoman a padra �ltetem, �s szedek le neki egy sakura vir�got. Oda is adom neki, majd vissza�ltetem az �lembe. – K�sz�n�m – kapok egy puszit, r�m pedig megint r�m j�tt a s�rhatn�k, de el�tte nem akarok. – Nii-san… mihez kezdesz majd?
- Hogy �rted ezt? – n�zek r� �rtetlen�l.
- H�t… ha �n nem leszek… �sszej�ssz valakivel, �s boldog leszel, ugye? – n�z fel r�m, �n pedig ilyen k�rd�sre nem sz�m�tottam. Mi�rt k�rdez ilyet? – Meg�g�red nekem?
- Keru…
- Nii-san… csak �g�rd meg, hogy boldog leszel, �n m�st nem k�rek, j�? – kapok arcomra egy puszit, de l�tom �m, hogy a csillog�s al�bbhagyott szemeiben.
- Meg�g�rem… - mondom alig hallhat�an, mire elmosolyodik.
- Helyes… de tartsd is be, j�? Legy�l boldog helyettem is… szerelmes… t�r�dj ugyan�gy majd vele, ahogy velem most…
- Mi�rt besz�lsz �gy, Keru? – h�zom magamhoz, �s szorosan �lelem. K�nnyezik a szemem, hogyne… Mostan�ban am�gy is sokat s�rok miatta, de ha �gy besz�l? Erre nem kapok v�laszt, mert hallom, hogy szuszog. Elaludt egy pillanat alatt… Nem mosolyogtat meg, kicsit sem, mert ilyenkor iszonyatosan f�lek. De am�g �rzem, hogy veszi a leveg�t, nincs baj. A vir�got, amit let�ptem neki, egy pillanatra sem engedi el, de �n sem �t…

D�lut�n m�g felkel, �s besz�lget�nk. L�tom ism�t azt a huncut kis mosolyt, ami nekem most a boldogs�got jelenti, m�g akkor is, ha… ha ezt nem fogom t�bbet…

Estefel� bemegy�nk, �s ahogy be�r�nk, az orvos j�n is, �s ellen�rzi az �llapot�t. Bent vagyok �n is v�gig, de nem mond semmit, csak kimegy. Kerun�l m�g mindig ott van a vir�g, m�g mindig nem engedi el egy pillanatra sem. Le�l�k mell� az �gyra, �s arc�t cir�gatom, mikor feln�z r�m.

- Nii-san… kimegy�nk holnap is?
- Ki – mosolyodom el. – Ha rajtam m�lik, akkor ki…
- Rendben – vesz fel egy kis mosolyt. – K�sz�n�m.
- Ne k�sz�nd…

A m�snap gyorsan elj�tt, �s most is csak egy �r�t aludtam, nem t�bbet. Mellette voltam, mikor elaludt, mikor fel�bredt, a nap minden m�sodperc�ben, csak akkor hagytam mag�ra, ha valami kaj��rt mentem, f�rdeni, vagy a mosd�ba. Az orvossal megint besz�ltem, hogy levinn�m, �s belement, de mikor visszamentem Keruhoz, m�g �vegesebb tekintet fogadott. Annyi ereje, hogy mag�t�l fel�lj�n, m�r r�g nincs, ezt tudom j�l. De mikor megfogtam a kez�t, m�g gyeng�bben szor�totta meg, mint eddig… Halv�nyan mosolygott, de nekem most ennyi sem ment… semmi mosoly, az pedig, amit mondott…?

- Ne feledd… meg�g�rted… boldog… - mondja eszm�letlen halkan, de k�pni-nyelni nem tudok, a g�p s�polni kezd, �s a kezemet is elengedi.
- Keruh… - kezdem finoman l�kd�sni, de semmi. Azonnal megyek az orvos�rt, de minden hi�ba… A g�pet lekapcsolj�k, �s ezzel egy�tt bennem is megsz�nik valami… Csak n�m�n s�rva n�zem kintr�l a dolgokat, �s nem tudom elhinni, hogy ez mind megt�rt�nt. Hogy az egyetlen �cs�met is elvesz�tettem… hogy nem voltam k�pes �sszeszedni a p�nzt a ter�pi�ra, hogy ennyire nem sz�m�t senkinek egy ember �lete… Mikor az doki kij�n, bemegyek, �s mindent kiadok magamb�l, alig lehet elr�ngatni t�le, de musz�j…

[…]

�s itt vagyok… egyed�l a s�rj�n�l. H�vtak, hogy menjek �n is, de nem akartam… egyed�l akartam �s akarok kicsit maradni, hogy… nem, ezt nem lehet m�g feldolgozni, ehhez id� kell…

- Reita…? – j�n vissza Uruha, �s leguggol mell�m. – Gyere…  - fogja meg finoman a karomat, �s fel is h�z a s�r mell�l. M�g v�gigsim�tok rajta, �s direkt nem n�zek Rurura. – H�… el�ttem nem kell sz�gyellned, ha s�rsz, f�leg nem most – ford�tja maga fel� a fejem, �s le is t�rli a k�nnyeimet. – Veled van – mosolyodik el. – Itt – teszi a sz�vemhez a kez�t. – Figyel t�ged, �s t�mogat mindenben – erre n�m�n b�lintok, megt�rl�m az arcom, majd visszan�zek Keru s�rj�ra.
- Meg�g�rem… - mondom halkan, majd megfogom Ruru kez�t, �s lassan ki is s�t�lunk a temet�b�l…

Meg�g�rtem neki, hogy boldog leszek… ennyit tudok m�r csak tenni, hogy ezt be is tartom, b�rmi �ron…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.