Mindenki azt mondja, hogy a csal�dra mindig sz�m�thatsz. H�t, persze. Mikor p�nzt k�rsz esetleg kaj�ra, ami m�g nem is mondhat� h�lye, ostoba dolognak, hogy legal�bb ne halj �hen eg�sz nap az iskol�ban, nem tudnak adni, de �rdekes m�don cigi mindig van az asztalon, szak� mindig van itthon. Mikor valami baj van, �rzed, hogy a padl�n vagy, �s meg�rt�sre, t�maszra van sz�ks�ged, �k nem el�rhet�ek, mindig van valami, ami fontosabb, mint te. Jogosan j�het a k�rd�s, hogy… mi van a bar�tokkal? Semmi. Nincsenek bar�taim, kin�znek az oszt�lyb�l, de nem tudom, mi�rt. Vagy csak fogalmazzak �gy, hogy nem akarok r�la tudom�st venni? Igen, tal�n ez is megfelel�.

Tizenhat vagyok, nem olyan az �letem, mint m�s ilyen kor� tininek. Amit az oszt�lyban l�tok, mikor sz�netekben h�tulr�l, csendesen figyelek… mindenki arc�n csillog a boldogs�g, a szemeik kifejez�ek, �r�lnek az �letnek. �n mi�rt tegyem? Mert van egy szeret� csal�dom, akiknek fontosabb az alkohol �s a munka, minthogy foglalkozzanak egy szem fi�kkal? Ez�rt azt�n meg�ri boldognak lenni, t�nyleg. Meg�ri mosolyogni. Mosoly… Idej�t sem tudom annak, mikor mosolyogtam utolj�ra teljes sz�vb�l. Nagyon r�g, �s k�rd�ses, mikor v�ltozik ez meg. Mikor fogok ism�t elmosolyodni. Az oszt�ly �ltal szervezett dolgok al�l kih�zom magam, felesleges mennem, na, meg… nincs mib�l. Mint eml�tettem, minden m�sra van p�nz, csak r�m nincs. Ruh�t is meghat�rozott id�szakonk�nt kapok, �s ez m�r az�rt nagy sz�! Az, hogy j�l tanulok? Any�m szavaival �lve: Ez a dolgom. Persze, �n ezt meg is �rtem, de… mi �rtelme van n�gyes-�t�snek lenni, ha nem fizetik azt�n nekem a tov�bbtanul�st. Erre apa reakci�ja: V�llalj munk�t, tartsd el magad. Tizenhat �vesen nem alkalmaznak senkit, m�g di�kmunk�n sem, pedig menn�k �n. Az�rt mondtam a mostani koromat, mert most el kellene kezdenem dolgozni, hogy legal�bb valamennyit �sszegy�jtsek az egyetemre. Legal�bb az els� szemeszterre…

Volt egy �lmom, m�g �vekkel ezel�tt. Sz�n �t�s tanul�k�nt levizsg�zni, felv�telt nyerni Toki� legjobb egyetem�re, ott kit�n�k�nt diplom�zni, boldog, mosolyg�s csal�dom legyen. Hogy ebb�l mi fog megval�sulni? H�t… maximum a gimis �vek �t�ssel z�r�sa, t�bb sajnos nem.

- Takeru-kun, k�rem, f�radjon ide – sz�l r�m az oszt�lyf�n�k, mire a t�bbiek el is hallgatnak, �n pedig n�m�n felkelek, �s kimegyek hozz�. – Nem szeretn�m, ha kih�zn� mag�t az oszt�lykir�ndul�s al�l is – n�z r�m, mire elfojtok egy s�hajt.
- Igen is, sensei – hajolok meg. M�r pedig az lesz. A csal�di k�r�lm�nyeimet senki nem tudja, m�g az oszt�lyf�n�k sem. Minek? Sz�nalom �s sajn�lat nem kell senkit�l, �gy m�g rosszabbul �rzem magam. Ahogy megyek vissza a helyemre, hallom a susmusol�sokat, hogy �gy sem fogok elmenni. Nem, val�ban nem.

Suli ut�n sz�pen hazamegyek, �s milyen meglep�, apa megint r�szeg. Na, � az alkoholra ad, az�rt nem hallgat meg soha, anya pedig belefeledkezik a munk�ba, de megesik, hogy � is a poh�r alj�ra n�z rendesen. Akkor szokott itthon cirkusz lenni. Olyankor mindig bez�rk�zom a szob�mba, �s hi�ba hallgatok zen�t, m�g �gy is hallom, ahogy ord�toznak egym�ssal, �s engem �cs�rolnak. Mikor azt�n v�gk�pp nem b�rom, kinyitom az ablakot, �s mivel nem emeletes a h�zunk, kim�szom rajta. Nem veszik �szre, meg… ha �szre is venn�k, maximum az�rt sz�ln�nak r�m, hogy ne rong�ljam a falat, mikor m�szom le. �des, igaz?

- K�ly�k! – j�n be ut�nam apa a szob�ba, mire fel� n�zek. Megt�maszkodik az ajt�mn�l, �s csak n�z. – Mi volt ma?
- Nem volt semmi l�nyeges. Oszt�lykir�ndul�st terveznek – veszem el� a k�nyveimet, mire apa nevetni kezd.
- Az t�nyleg nem l�nyeges, �gy is itthon maradsz – majd kimegy. Az, hogy olyat mondjon, hogy adok r� p�nzt? Neeem, �lmomban sem fordult m�g el�.

Pechemre h�tv�g�n itthon kell maradnom. Takar�tanom, rendbe rakni a kertet, mert m�g erre sem k�pesek, de… ezt sehogy nem k�sz�nik meg, m�g csak sz�ban sem. Anya is itthon van ilyenkor, �s � is alkoholhoz ny�l, aminek a v�ge…

- Semmire nem vagy k�pes! – kever le egy akkora pofont, hogy a falig t�ntorodom. – Olyan semmittev� diszn� vagy, mint az ap�d! – rivall r�m. Nem mondom, hogy megszoktam, mert nem. F�j, eszm�letlen�l f�jnak ezek a szavak. Lassan feltolom magam, de csak gyilkos szemekkel n�z. – Semmire nem vagy j�! J�l tanulsz, �s ennyi! – erre persze nem mondok semmit, mert akkor j�nne az, hogy nincs jogom �gy besz�lni vele, �s m�g egy pofon. P�rszor m�r elj�tszottam. J�l tanulok, magamt�l megcsin�lok h�tv�g�n mindent… mit akarnak m�g? Nem j�rok sehova, nincsenek bar�taim, nincs �letem! Csak �llok a faln�l, �s n�zem a f�ldet, de apa k�zben betal�l az egyik haverj�val, �s veszekedni kezdenek any�val. A f�rfi ink�bb elmegy, de �n is felosonn�k, ha apa nem kapna ut�nam.
- Hogy takar�tottad ki a f�rd�t, te k�ly�k? Minden tiszta v�z m�g! Hogy n�z ki a t�zhely? Ha?  - szor�tja meg a karomat, mire felszisszenek. – De ny�mnyila vagy, te j� �g – fintorodik el, de nem ereszt.
- Sajn�lom… megcsin�lom rendesen – sz�lalok meg halkan, �s el is enged. Megcsin�lom rendesen a dolgokat, de �k tov�bb ord�toznak. Ahogy v�gzek, gyors iramban megyek be a szob�mba, �s magamra z�rom az ajt�t. Hi�ba dugom be a f�lem, m�g �gy is tiszt�n hallom �ket, hogy szidnak. Lehetek gyenge, nem tud semmi �rdekelni ilyenkor. Halkan kis�rom magam, azt�n lel�g� kezekkel fekszem az �gyamon, �s n�zek magam el�.

Az�ta van ez, ami�ta ap�t kir�gt�k. Az h�rom �ve volt… Igaz, akkor m�g nem emeltek kezet r�m, ezt tavaly kezdt�k el, de… h�rom �ve minden a feje tetej�re fordult, �s nem tudok mit csin�lni. Apa sz�lei m�r meghaltak, anyu� k�lf�ld�n vannak, �n meg… hah, vel�k.

D�r�mb�l�sre figyelek fel, �gy kih�zom a dug�t a f�lemb�l, �s hallom is apa hangj�t.
- Engedj be, hallod? El fogom venni a kulcsot! Takeshi! – r�ngatja az ajt�t, �n pedig jobbnak l�tom kisurranni innen. Nem maradok itt. Ha bej�n, elkap, �s megint kapok p�rat. M�g a m�ltkori foltok �s sebek is megvannak. Felveszek egy meleg fekete kapucnis pulcsit, azt�n kinyitom az ablakot, �s kim�szom. Csendesen �tm�szom a kapun, azt�n csak megyek valahova. T�rhet� k�rny�ken lakunk, de m�g �gy is vannak elhagyatott �p�letek k�t utc�val lejjebb. Oda szoktam kij�rni, ha csendet szeretn�k. Kezd f�jni a sz�l, sz�val fejembe h�zom a kapucnit, �s gyors�tok a l�pteimen. R�gi, elhagyatott b�rh�zak, de arra t�k�letesek, hogy csak n�zzek ki a fejemb�l, nem? Egyed�l az irataim vannak n�lam, tekintve, hogy nincs is semmi m�som. Fel�l�k az ablakba, �s csak n�zek lefel�. Negyedik emelet, el�g magas, �s a sz�l is f�j.

„Nobody can find me here, this is my secret place… No one knows and no one will know, but I feel like losing senses. I am in this corner here alone…”

Ezt a k�t sort �neklem a kedvenc sz�momb�l.  Menek�l�k a vil�g el�l, r�j�ttem, hogy nem vagyok ideval�, tehetek �n ak�rmit… Aj�nd�kokat r�g nem adok nekik, mert mire f�l tenn�m? Persze… ez�rt is kapok, hogy hogyan lehetek ennyire �rz�ketlen tusk�. A sz�l�i szeretet…

A b�rh�z egyik ablak�ban �r�kat el tudok lenni, t�prengeni az elk�pzelt j�v�m�n, �s a jelenen, hogy mennyire irre�lis minden. Nem lesz egyetem, boldog, szeret� csal�d…

Hajnalban megyek csak haza, de… nagy meglepet�semre �bren vannak, �s a szob�mban v�rnak.

- Vagy �gy – k�pi fel�m apa foghegyr�l, majd sz�delegve fel�ll az �gyamr�l. – Ablakon kereszt�l m�szk�lunk, ha? – kever le egy pofont, ami sokkal er�sebb anyu�n�l. El is esek, �s a fejemet beverem a radi�torba. – Kapt�l r� enged�lyt? Merre j�rt�l, mi? – r�nt fel, �n pedig �sszeszor�tom a szemem. Remegek a f�lelemt�l, nem tagadom, hogy f�lek t�le ilyenkor. Anya pedig csak �l, �s n�z, b�r… mit v�rtam?
- Minek sz�lted meg? – n�z any�ra h�tra. – Csak a baj van vele.
- M�r �n sem tudom – kel fel, majd kimegy, ezek a szavak meg megint csak s�r�sra k�sztetnek.
- Hagy menjek el… - engedem le a kezeimet. Pr�b�ltam leszedni apa kezeit a ruh�mr�l, de nem ment. – Nem okozokh t�bb gondoth, �g�rem…
- Persze, azt�n j�r majd a nyakunkra a rend�rs�g. Felejtsd el, itt maradsz – dob az �gyra, majd kimegy.
Ezek ut�n m�g jobban visszah�z�dtam, de… csentem el t�l�k egy kis p�nzt, mert l�ttam a k�nyvesboltban egy k�nyvet, ami �rdekel. �ngyilkoss�ghoz tippek. Ha m�r ilyenen gondolkozom, az r�gen rossz. �n r�gen nem ilyen voltam… folyton apuval voltam, mosolyogtam, j� kedvem volt, soha nem hittem volna, hogy egyszer ez lesz…

Sikeresen megveszem a k�nyvet, �s haza is megyek. Bez�rk�zom a szob�mba, azt�n olvasgatom, �s jobbn�l jobb �tletek vannak benne. De pechemre anya megtal�lja egyik nap a k�nyvet, �s akkora ver�st kapok este, mint a huzat. Annyi er�m van csak, hogy feltoljam magam az �gyra, �s lekapcsoljam a kisl�mp�mat. �lomba s�rom magam, de megint azok a gy�ny�r� k�pek j�nnek el�, mikor minden j�, mindenki boldog.

Egyik nap viszont, nincs itthon senki. Megkeresem a k�nyvemet, anyu�knak �rok egy levelet, minden �rz�semmel, �lmommal �s gondolatommal, azt pedig a nappaliban, a doh�nyz�asztalon hagyom. Fogom a k�nyvet, fel�lt�z�m, �s megyek a titkos kis helyemre, ahol senki nem tal�l meg. Fel�l�k a kis ablakomba, �s olvasom tov�bb, de akarva-akaratlanul n�m�n kezdek s�rni. Nem fogok senkinek hi�nyozni, �szre sem fogj�k venni, hogy nem vagyok, csak egy gonddal kevesebb nekik. Nem kell ruh�ra k�lteni, nem kell… semmit nem kell csin�lniuk, k�lteni�k olyanra, ami hozz�m kapcsol�dik. Nem fogok nekik hi�nyozni, maximum akkor veszik majd �szre, ha �szik a lak�s a koszban… vagy �pp apa nem tud kit megverni… - rakom f�lre a k�nyvet, majd fel�llok. Felmegyek az �t�dik emeletre, nincs t�bb sajnos, fejembe h�zom a kapucnit, �s egyel�re csak n�zem a h�zakat.

- Nobody can find me here… - mondom remeg� hangon, mire az �g is megd�rren. Halv�nyan elmosolyodom. – Te is �gy �rzel? – n�zek fel a s�t�t felh�kre. – Senkinek nem kell�nk, mindenki csak el�ld�z… - n�zem folyamatosan, mire esni kezd. – S�rd csak ki magad, hidd el, j�t fog tenni, majd megk�nnyebb�lten tov�bb l�psz, �s m�snak mutatod, hogy f�j… - Az, hogy egy s�t�t felh�h�z besz�lek, nem jelent semmit, na, meg… m�r mit sz�m�t? � is olyan, mint �n… egy k�v�l�ll�, akire senki nem k�v�ncsi. Mindenki el�ld�zn�, �s el is �ld�zi, senkinek nem kell.  – Tudod… - n�zek mereven egy lenti t�cs�t. – �n szerettem �ket… m�g most is szeretem, mert… ak�rmit is tettek, a sz�leim, �s… hab�r h�rom �ve minden pokoll� v�ltozott, el�tte minden olyan j� volt. Feln�ztem apura, b�szke voltam r�, hogy � az apuk�m, aki sokat tesz a munk�j��rt. Feln�ztem anyura, mert tudtam, hogy a gondokoz�st er�sen ig�nyli a munk�ja… Ezt m�r nem tudom elmondani… �k bennem csak egy szerencs�tlent l�tnak… nem l�tj�k, hogy ez nekem f�j… nem l�tj�k, hova sodortak… - l�pek kijjebb, de m�g kapaszkodom. – Ha meg�rtesz… k�ldj egy kis szell�t, k�rlek… - motyogom, �s mintha csak a felh� meg�rtette volna, j�n egy er�sebb sz�l, �n pedig elengedem magam, de mik�zben zuhanok lefel�, s�rok…

[…]

Hab�r a testem halott, v�rbe fagyva fekszik ott, ahova leestem, a lelkem nem… Visszamegyek a h�zunkhoz, �s figyelek. �n l�tom �ket, de �k nem l�tnak engem. Este hazaj�nnek, �s r�gt�n engem keresnek.

- Mitsuko, n�zd – emeli fel apa a nekik sz�nt levelemet, majd anya fel is olvassa, de �rzem a hangj�n, hogy megremeg.

„ Anyu �s apu!
Tudom, hogy mikor ezt olvass�tok, �n m�r r�g nem leszek otthon. Vagy… csak rem�lni tudom, hogy olvass�tok, �s nem ok n�lk�l s�rtam ki a szemem. Apa, ilyenkor t�led j�hetn�nek azok a kedves szavak, hogy olyan vagyok, mint egy l�ny, nyavalygok folyamatosan. Megengeditek, hogy le�rjam, mit �rzek? Tudj�tok… egy tizenhat �ves l�lek sebezhet�, �s ti ezt meg is tett�tek. Nem egy helyen megsebeztetek. Hi�ba gy�gy�tottam meg magam, tudtam, hogy �r�kre nem fognak elt�nni a sebek, m�g ha be is vannak k�tve. De ti �jra �s �jra let�pt�tek a k�t�st, a sebtapaszt, �s belemartatok a sebekbe, hogy v�letlen se forrjon �ssze. Sok �lmom volt, de tal�n az egyik legfontosabb, hogy boldog csal�d legy�nk. Olyan, mint amilyen r�gen voltunk, tudj�tok. Mikor mosolyogva mentem ki el�tek, mikor haza�rtetek a munk�b�l. Mikor f�lig �r� sz�jjal vittem oda neked apa a s�rt egy f�raszt� nap ut�n. Ez h�rom �ve elt�nt…  Nem voltak bar�taim, r�tok sem sz�m�thattam, teljesen egyed�l voltam mindig, �s erre ti is r�tettetek, hogy m�g kevesebbnek �rezzem magam. J�l tanultam, itthon mindent megcsin�ltam egy sz� n�lk�l, nem kellett felhozni semmit, de… Anya, �szint�n… gondolj vissza, h�nyszor mondtad azt nekem, hogy hasznavehetetlen vagyok? Nagyon sokszor, tudod? �n feln�ztem r�tok, ti voltatok a p�ldak�pek, �s m�g a t�rt�ntek ellen�re is szeretlek titeket. Sajn�lom, ha csal�d�st okoztam, t�bbet nem fog el�fordulni, �g�rem. Szeretlek titeket…

Takeshi”

Ezek ut�n anya ledobja a levelet, �s felrohan a szob�mba, ahol egy �jabb kis lev�l, amin az �p�let c�me van.
- Hayase! – fut vissza ap�hoz, majd elmennek a megadott c�mre, de ott zokog�sban t�rnek ki mind a ketten. Be kell valljam, m�g �n is s�rok, f�leg akkor, mikor magukhoz �lelik a testemet, �s egyre csak azt k�nt�lj�k, hogy bocs�ssak meg, ne haragudjak.

Egy k�rd�sem van m�r csak:

Mi�rt kell ahhoz valaki hal�la, hogy az illet� r�d�bbenjen, hogy kit vesz�tett el?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.