Reita

Nem tudom, mi ütött anyámba, hogy így kitárulkozik Keru előtt… oké, az anyám, de basszus! Ez a magánéletem, még az a szerencse, hogy nem mondta végig a mondatot, mert közbe szóltam! Faszomat jár ennyit a szája. Nem szoktam elmondani, hogy mi vagyok! Takeru meg nem tudja, de anyám majdnem elkotyogta. Bár lehet, hülyének nézte volna. Mondjuk… az után, hogy megharaptam, és véres nyakkal kelt fel, még a végén kirohant volna a lakásból.

Anya este ment már, hogy így felkavarta a dolgokat. De azért megjegyezte, hogy Takeru csinos, aranyos, és finom illata van. Hát, az utolsó mondata annyira nem tetszett, de csak jót vidult rajtam. Mondhatom, nagyon aranyos!

De az elkövetkező napokban Takeru mintha kerülne, vagy nem tudom… nem beszél velem, el van a maga világában. Anya meg mondta neki, hogy lépjen… nekem meg ez egy jel, hogy nem tesz semmit. Nem akar tenni. Azaz… még ugyanúgy utál. Oké, lehet egy fokkal javult a helyzet, de akkor a féltékenység csak azért volt, mert túlságosan beleélte magát a mi kis színjátékunkba. Vissza kell vennem magamból, mert megint megütöm a bokám, pedig még el sem kezdődött semmi.

A minap úgy vagyok vele, hogy elmegyek a fotózására. Untam volna magam otthon egyedül, meg érdekelnek a képek. Meg, ahogy öltözik. Csak vigyorgok a magassarkúján, meg azon, hogy annyira morog, kis hisztis! Azon meg jót röhögök, hogy megjön neki.
- Életem, nincs otthon tampon, akkor majd menjünk be a boltba a fotózás után – vigyorodom el.
- Ne vigyorogj – morogja továbbra is, de én nem tudom levakarni a képemről a vigyort. – Yuuto, elszakadnál végre tőle, komolyan fejbe verlek!
- Jól van, nyugi van – pislog rá, majd rám néz. – Mióta nem dugtad meg?
- Mi van?! – akad ki Takeru, én pedig még jobban elvigyorodok. – Mi a franc közöd van neked ehhez?! Csináljuk már a képeket, hagy szabaduljak ezektől a cipőktől – morogja, én pedig nem mondok erre semmit. Viszont, ha az én kedveskémnek megjön, ki kell használni az előtte lévő időt – vigyorodom el. Ők elkezdik a fotózást, és nem mondom, hogy rossz képek lettek, mert nagyon tetszik. Van benne erotika is, és egyre többször nyalom meg a számat.

Ahogy vége van a fotózásnak, mármint az első felének, Takeru megy be átöltözni, de én meg megyek utána. Nem hagyom ki ezt a lehetőséget. Persze a cipő egyből lekerült a lábáról, és le is dobta, úgy ment be. Mármint vonult… - megyek be utána, és elfordítom a zárat.
- Szexi voltál fotózás közben – szólalok meg, mire rám néz.
- Nyisd csak ki az ajtót – néz az ajtóra, én pedig ellököm magam tőle, és odamegyek hozzá.
- Miért? – nézek a szemébe, és fogom meg derekát. Eszméletlenül kívánom… - húzom oda magamhoz.
- Mert öltözésnél nem szoktam bezárni, azért.
- De most nem öltözni, hanem vetkőzni fogunk… - hátrálok el vele a falig, de folyamatosan belenézek a szemébe. – Kívánatos, és szexi vagy… - súgom ajkaira, és csókolni kezdem. Vággyal… nagyon sok vággyal, hevességgel.
- Mmh, Reitah – szakad el tőlem. – Veled ellentétben, nekem dolgom van. Át kell öltöznöm – próbál szabadulni, de nem engedem őt el.
- Tudom, nagyon jól tudom, hogy fotózásod van… - veszem ölbe őt. – De kellesz nekem… most fél óra nem, oszt nem szoroz a dolgokon. Képesek várni – piszkálom orrommal nyakát. – Na… kicsim… - csókolok bele nyakhajlatába.
- Mih? – kapja rám a tekintetét, de felsóhajt arra, amit az imént csináltam.
- Mi az? Mit nem értettél – döntöm a fejem homlokának, és belenézek a szemébe. De nem mond semmit, így apró puszikat adok, ajkaira, majd megcsókolom, és dobok rajta egyet, mert csúszna le. Felnyög a dobásra, és véletlen megharapja az alsóajkam.
- Hah, mint a „régi szép időkben” – csillan fel a szeme, mire felszusszanok.
- Nem… nem úgy – nyalom le a szám, majd újra megcsókolom, de a kezem megindul, és fenekét markolászom. Leteszem egy pillanatra, és lejjebb húzom a harisnyáját, meg az alsóját, és megforgatom. Betérdelek mögé, és tágítani kezdem, de közben nyálazom őt. Óvatos vagyok, és rendesen kitágítom, vigyázok rá. Közben azért másik kezem elől van, és játszom rajta. Mikor megvagyunk, felállok, és nyakát csókolgatom. Most kivételesen nem csinálok neki foltokat oda…

Benyúlok kettőnk közé, és lehúzom a cipzáram és előveszem magam. Megfordítom őt, és megcsókolom, közben húzom magamhoz, és felveszem az ölembe.
- Gyönyörű vagy… - suttogom ajkaira, de mielőtt válaszolna, belé csúszom. Nincs szükségem arra, hogy izgasson, mert már a látvány, meg, ahogy sóhajtozott felizgatott – dobok rajta, mire felnyög. De muszáj voltam, ez most nem direkt volt. Átkarolja a nyakamat, és mozgatni kezdi a csípőjét, majd hajol egy csókért, de így elhúzódik a faltól, és tartom rendesen, nem mozgok. A csók után kezdek el mozogni, akkor, mikor már a falnak támasztom. Mélyeket lökök neki, és egy gyorsabb tempót veszek fel. Nem egyszer lököm magam még mélyebbre, annyira amennyire lehet. Sikolyai visszhangoznak a kis öltözőben, és ez zene füleimnek. Emiatt pedig még inkább beindulok. Nem elég most sem ez a menet. A másodiknál megfordítom őt, és a falnak támasztom, kihúzom a csípőjét, és újra benne vagyok, de így még gyorsabban tudok mozogni, úgyhogy ő meg még többet tud nyögni, hehe.

Amint mind a ketten elmegyünk, a feje mellé hajtom enyémet, és ott szuszogok picit. Belecsókolok a nyakába, és kicsúszom belőle. De nem messze van zsepi, és teszem is fenekéhez, majd megtörlöm neki.
- Ihlyenkorh… - nyel egyet. – Miérth nincs gumihnáladh? – néz rám hátra.
- Ne kérdezd… te vagy az egyetlen, akinél nem használtam… - nézek el egy pillanatra. – Jó így? Vagy te magadnak megcsinálod még? – dobom ki a használt zsepiket.
- Milyen megtisztelő… - sóhajt, majd megtörölgeti még magát, aztán átöltözik. De előtte legeltetem a szemem, mikor leveszi ezt a ruhát. A pasisabb szerelést felveszi, de húzom is magamhoz. Támasztom az asztalt, őt pedig derekánál fogva húzom magamhoz.
- Miért vagy ilyen? – nézek szemébe. – Most nem mondtam semmit, te mégis olyan… morgós vagy…
- Meg fog jönni… - mosolyodik el. – Nem tudom, olyan… fura… itt… - húzza egy pillanatra a saját kezét a szívéhez. De ez nem kerüli el a figyelmem – nézek fel újra a szemébe. Közelebb húzom magamhoz, megfogom az arcát, és megcsókolom. Minden bennem kavargó érzelmet bele adok. Félelmet, vágyat, szerelmet… Átkarolja a nyakamat, és visszacsókol. De ezt az a faszomYuuto megzavarja, mert bekopog, így Keru elszakad tőlem.
- Mennem kell, majd folyt… - paskolja meg zavartan a mellkasomat, én pedig elfojtok egy sóhajt, és hagyom, hagy menjen. – Megyek… - megy át a sminkeshez. Én is kimegyek, de mindenki vörös fejjel néz minket, meg sem mer szólalni. Vagy, ha igen, akkor még vörösebb lesz a feje. Heh… lehet hangosak voltunk? Vele elvannak még egy jó ideig, mert egyik felébe a hajának kék, a másikba piros melírt tesznek, és kifestik. A fotózás másik fele rendesen le is zajlik, de már mennék. Vele akarok beszélni… vele lenni, és nem ennyi ember szeme láttára. Az meg nem igazán érdekel, hogy hallottak-e minket, vagy sem.

- Végre… - sóhajtok fel, ahogy a kocsihoz megyünk. – Vártam már, hogy szabaduljunk! – nyitom ki előtte az ajtót, majd segítek beülni neki, és beülök az én oldalamra.
- Én is, elfáradtam – csúszik lejjebb a széken. Hazáig nem firtatom a dolgot, de otthon, ahogy lekerült rólunk a cipő, meg a kabát, húzom magamhoz, le a kanapéra.
- Szerintem valamit félbehagytunk – nézek a szemébe, mert magammal szembe ültettem ölembe.
- Nem, mert be lett fejezve a fotózás, minden oké – mosolyodik el, de ez nem is kicsit mű mosoly. Sőt, még mászna is le a az ölemből, de a keze után kapok.
- Te mondtad, hogy folytatjuk! Te akartad mondani! Akkor most mi van? Keru! Tudni akarom, hogy mi a fene van közöttünk! Nekem ez így nem megy!
- NEM TUDOM! - csattan fel kissé kétségbeesetten. – Utálnom kellene téged, szívből, de nem megy! Mikor anyud idejött, és nem tudtam, ki ő, rohadt mérges voltam rád, meg tudtalak volna fojtani, érted? Féltékeny voltam, csessze meg, hogy mást érintesz, most boldog vagy?!- kérdezi, mire elmosolyodom. Nem, nem pimasz módon, természetes, boldog mosollyal – nézek fel rá.
- Igen, boldog – húzom oda magamhoz megint, és csókolom meg. – Szeretlek. Úgyhogy boldog vagyok… - simogatom arcát.
- Most nem vagy piás, magadnál vagy – mondja, mire pislogok rá egy sort. – Lázas? – teszi a kezét a homlokomra. – Nem, nem vagy… és én? – nézi meg magának. – Kutyabajom. Mond még egyszer, bunkókám – néz rám, de közben átkarolja a nyakamat. Újra felkeresem tekintetét, és megcsókolom, majd ajkaira suttogom.
- Szeretlek – nézek a szemébe.
- Zsír, süket sem vagyok – vigyorodik el, majd kér még egy csókot, de a fülemhez hajol. – Én is… - suttogja bele, mire elmosolyodom. Megint magamhoz húzom, és megcsókolom, majd csinálok megint egy olyan hó fürdőt, mint amit a múltkor, de most az ölembe húzom, és oldalát simogatom.
- Akkor nem utáljuk most már egymást – vigyorodom el. – Szexi Piroskám… - hajtom a fejem az övére.
- Hát nem, pedig olyan jó volt beszólni neked – néz rám síros szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal, de tudom, mármint nagyon remélem, hogy ez csak színjáték.
- Hát akkor majd szócsatázunk – vigyorodom el, és a kezem lekalandozik a fenekére.

A hetek telnek, és mi pedig egyre jobban haladunk a lemezzel. Tizenhárom számot pakoltunk rá, mindenféle. Van közte lassú is, van zúzós is. De Ruki megint előáll egy frappáns ötlettel:

- Menjünk turnéra!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.