Reita

Az�rt kell egy kis pihen�, hogy rendbe j�jjek. Mert t�nyleg kell. Nem vagyok m�g a toppon, de m�r sokkal jobban �rzem magam… viszont nem tudok a seggemen maradni, �gy felkelek. Azzal nem is lenne baj, hogy Piroska felesel, mert t�nyleg nem. A baj ott kezd�dik, mikor any�m megjelenik.

- Anyu… - fejelem meg a sz�szi fej�t, persze finoman. – Minek k�sz�nhetj�k a l�togat�st?
- J�ttelek megn�zni. Fek�dn�d kellene m�g.
- J�l vagyok – n�zek r�. – Nincs m�r bajom, �s most sem rosszalkodok. Aki rosszalkodik az itt �l az �lemben. �gyhogy anycik�m, ha most nem akarod a kicsi egy szem fiad kellemetlen helyzetben l�tni, akkor megk�rlek, hogy gyere vissza olyan m�sf�l, k�t �ra m�lva, mert akkor m�r besz�desebb leszek, �s nem fogok k� kem�ny lenni – pillegek r�, mire s�hajt egyet, �s elt�nik. – Heh… nyertem – vigyorodom el. – �gyhogy most kicsi Piroska, nem �rdekel a mensid, felh�ztad az ordas farkast – sz�vom meg nyak�t, de rendesen. Amire apr�t felny�g, de csak vigyorogva mozgatja tov�bb a cs�p�j�t. Nem is v�rtam m�s, hehe.
- Piroska megkapja a lompost, ha? – n�z r�m h�tra v�g�l vigyorogva.
- Meg bizony, de nem is kicsit – marok ajkaira. Kiss� tal�n akaratosan, mert m�r nagyon akarom �t. Forr� kis test�t – veszem el t�le a pap�rjait, a tollat a kez�b�l, �s leteszem a kisasztalra, ami mellett�nk van. Megfogom a cs�p�j�t, �s felemelem, majd felkelek. �lbe veszem, �s ir�ny fel vele az emeletre, az�rt az �gyban k�nyelmesebb – dobom le r� �t, persze finomabban. Azonnal elkezdem leszedni r�la a ruh�kat, felh�zott na, meg am�gy is. �hes is vagyok, �gyhogy vad�sz�s kedvemben tal�lt meg, �s h�zott fel, �gyhogy szerelmes menetre most ne sz�m�tson t�lem.

A ruh�it a f�ldre dob�lom, �s magamr�l is igen hamar leszedem. �tban van, �s nem akarok m�r a ruhanem�vel foglalkozni. Most csak az �n Pirosk�mmal akarok foglalkozni. Visszam�szom f�l�, �s nyak�val kezdek. Nem �rdekel engem a forgat�s, sem egy fell�p�s, vagy, hogy s�lat kell hordania, az � dolga… engem most csak az �rdekel, hogy gar�zd�lkodjak test�n… - harapd�lom nyak�t, sz�vogatom, �s ny�lik a fogam, ami miatt itt-ott meg is karcolom nyak�t.

Lentebb haladok nyak�r�l mellkas�ra, mik�zben lefogom karjait. Most valahogy ez a j� nekem… ok�, vigy�zok r�, mert nem fogom megverni, semmi ilyen, csak most… � az �n pr�d�m… - j�tszom el mellbimb�ival, k�zben pedig, karmol�szom kicsit. Hallom szuszog�s�t, �s semmi ellen�ll�st nem mutat, �gyhogy sima �gy, nyertem, hehehe – haladok tov�bb. Test�t bej�rom, karmol�szom, harapd�lom, nem egy helyen, de kezel�sbe veszem combj�t is. M�g szerencse, hogy hamar gy�gyul, mert ha nem… h�t akkor lenne ne mulass �rte, hogy hogy fog kin�zni… de most, hehe, nem lesz – k�nyeztetem kicsit, de ut�na hajolok fel hozz�, �s k�rek egy vad, akaratos �s birtokl� cs�kot. Mocorogni is kezd, �s kiszabad�tja a kez�t eny�mb�l, �s �tkarolja nyakamat, amin elvigyorodok. Tetszik neki, amit csin�lok vele, hehe.

- Meghverhlekh, hah nem m�lik el, ah nyakamhr�lh a folth – n�z r�m k�d�s szemekkel, szuszogva, de csak elvigyorodom rajta sunyin. A f�l�hez hajolok, �s oda s�gok bele rekedt, m�ly, v�gyakoz� hangon:
- Verhetsz m�g majd…. csak el�bb megduglak – harapd�lom a f�l�t meg, majd kotrok el� s�kos�t�t. Amint megvan, megforgatom magam alatt, �s felt�rdeltetem. Felpattintom a s�kos�t�t, �s folyatok az ujjaimra, meg egy kicsit r� is. Az els� ujjam kapja meg, de azt egyel�re lassabban, mert az�rt nem vagyok �llat, �s �vatos vagyok egyel�re. A m�sodikat is megkapja, �s ut�na j�tszadozom vele, hagy szokja a dolgot. Viszont gondolok egyet, �s a szekr�nyemhez l�pek, ahonnan el�veszek egy r�csk�z�tt sz�l� vibr�tort, �s m�g� t�rdelek, bekenem azt is j� alaposan, �s sz�pen feltolom neki teljesen. De, hogy m�g jobban szeressen, be is kapcsolom, k�zben el�re vezetem a kezem izgalm�ra, �s h�zogatni kezdem. Karj�ra hatja a fej�t, �s �gy s�hajtozik, ny�gd�csel, mikor mi. De k�zben az�rt mozgatni is kezdi a cs�p�j�t folyamatosan, hehe. F�leg, mikor maximumra veszem a k�ty�t a segg�ben, �s h�zogatni kezdem. Na, a hangja is megj�n. De a f�ldbe lesz d�ng�lve, azt az eget… - h�zom ki a k�ty�t, kenek magamra �s meg is kap, de t�vig. �desen kikkant fel r�, �s m�r mozogni is kezdek. De nem kis temp�val. M�g jobban sz�ttolom a l�b�t, hogy jobban pucs�tson a szentem, �s nincs meg�ll�s. De nem �m. Ez csak egy menet, de nekem m�g kell egy m�sik is. De akkor m�r a h�t�ra d�nt�m, sz�p nagy terpesz, feltolva, megt�maszkodom k�r�l�tte, bet�rdelek, cs�p�j�re fogok, �s mehet a k�vetkez� menet, hehe – borulok r�, de csak finoman, ahogy mind a ketten �tlend�lt�nk a hat�rainkon – sz�vom meg a nyak�t megint, csak, hogy �r�lj�n nekem. A szentem pedig nagyon is zih�l alattam, k�zben pedig cir�gatja tincseimet. Viszont, mikor sz�vtam a nyak�t �jra, kaptam egy kedvesked� sallert. De pont nem tud �rdekelni.

- Szerethlekh – motyogja, �s folyamatosan �leli nyakamat, �n pedig erre a sz�ra csak meredek magam el�, mert… na… nem minden nap hallani ilyet. Meg am�gy is… t�z �s v�z vagyunk, �s ott sz�vom a v�r�t ahol lehet, de h�t… nem lehet az �rz�seknek hazudni – tolom fel magam, �s megcs�kolom. B�r r�viden, mert m�g mindig piheg�nk.
- �n is, Pirosszka – vigyorodom el, de mikor hajolna m�g egy cs�kra, l�k�k rajta egyet. Ami miatt cs�ny�n n�z r�m, �s kapom is az olt�st, hogy egy ilyen romantikus pillanatot, hogy el tudok boh�ckodni. H�t, na… ilyen vagyok.
- Hihetetlen vagy – gy�ri a feje al� a p�rn�t. – �n itt cuki vagyok neked, meg sz�pet mondok, �s te rossz vagy – mondja, de ennek ellen�re a kis dr�ga a derekamra kulcsolja a l�bait. Amin persze musz�j vagyok vigyorogni. – Bunk� – n�z szememibe, de t�k szel�den, �s el is mosolyodik.
- Bunk� vagyok… tudod j�l… - hajolok k�zelebb hozz�, �s megt�maszkodom feje mellett k�ny�keimen, �s simogatom arc�t. – Arrog�ns, n�ha mogorva, �s sunyi… de �gy szeretsz, nem? – mosolyodom el, �s m�g miel�tt megsz�lal, megcs�kolom. Tark�m m�g� cs�sztatja kez�t, �s �gy viszonozza cs�komat, de a v�g�n m�r mosolyog.
- �gy… �s nem is akarom, hogy m�smilyen legy�l – piszk�lja a nyakl�ncomat.
- Biztos�thatlak r�la, hogy nem is nagyon fogok megv�ltozni… eddig sem ment, �gy vagyok Reita – cs�kolom meg megint, de ut�na megy�nk f�rdeni.

D�lut�n anya t�nyleg �tj�n megint, szerencs�re, most Piroska sem rosszalkodik, nem lenne j�, meg eleget kapott, hehe.

- Sz�pen kidekor�ltad a nyak�t – b�k Takerura anyu. – Alkot�i kedvedben volt�l? – erre pedig elvigyorodom.
- Nan� – nevetek fel, Keru meg f�st�l. – De ne mondj�tok, hogy nem siker�lt j�l.
- Persze, cs�cs lett – kapok meg egy p�rn�t, de nem kedvesen, sem pedig finoman. – Legk�zelebb lesz�llni a nyakamr�l, mert engem kergetnek meg bent miatta, nem t�ged! – v�g�dik le a kanap�ra, de fel is ny�g, �s ink�bb elhasal. Az �n k�pemr�l meg nem lehet levakarni a vigyort, ami a f�lemig �r. Ha azok nem lenn�nek ott, akkor k�rbe�rn� a b�r�mat.
- Nem �ltem a nyakadon, akkor megfulladt�l volna – megyek oda, �s paskolom meg form�s fenek�t. – Am�gy meg, egy kis testmozg�s nem �rt, n�veli az �ll�k�pess�ged – kuncogok r�.
- Nincs azzal semmi gond, v�gigrohang�lok m�sf�l-k�t �r�t – n�z r�m kiss� f�radtan, de elmosolyodik. Lehajolok hozz�, �s megcs�kolom.
- Tudom, kis hiperakt�v t�rp�m – simogatom meg arc�t.
- Sz�pek vagytok �gy egy�tt – mondja anya mosolyogva, �n pedig betakarom Kerut, hagy aludjon. Amint megvan, megyek ki anyuval besz�lgetni a konyh�ba. Apa a t�ma. Persze nekem ett�l m�r most felment a talajvizem!

- Nem �rtem meg ap�dat… hogy mi�rt akad�koskodik most ennyire. J�, soha nem volt k�nny� eset… - s�hajtja, �s kavargatja a te�j�t.
- Tudod, �n pont nem �rtem. Foglalkozott volna velem, akkor m�g meg�rten�m, ha az �r�k�s�nek akarna. De �gy?! Megvan a saj�t �letem, fogadja el.
- Nem tudja elviselni, ha valami nem �gy van, ahogy � elgondolta, vagy eltervezve.
- Pont leszarom, elhiszed?! – akadok ki. – Az �N �letembe az�rt m�r csak belesz�lhatok, nem?
- Ne velem vit�zz, �n melletted, mellettetek �llok…
- Tudom, anyu… bocs�nat… - s�hajtok fel, �s pr�b�lok lehiggadni. Ide l�tom Kerut, ahogy b�k�sen alszik. – Nekem � kell, �t v�lasztom – n�zek any�ra fel. – Tudod j�l, hogy nem voltam soha az a f�rfi, aki megmarad valaki mellett, akit �rdekel, hogy m�snak j�-e… sz�vom m�g most is a v�r�t, ha kell… de… ha v�lasztanom kell, b�rmi �s Takeru k�z�tt… �t v�lasztom. Kell! Akarom, hogy az eny�m legyen, az eny�m maradjon. Tudom, ez �gy hangzik, mint egy kisgyerek, aki egy j�t�kot akar mag�nak, de nem… �n csak… - s�hajtok fel. – Birtokolni akarom… �t akarom, a mosoly�t, minden�t…
- Ez a szerelem kicsim – mosolyodik el anya. – Egy v�mp�rn�l sokkal er�sebb ez, mint egy embern�l. � is szeret, �s er�sek vagytok egy�tt. �llj ki magatok�rt, �n mellettetek vagyok, �s seg�tek, amiben tudok. Besz�lek ap�ddal is, hogy �lljon le az �tlet�vel. Vannak emberei, adja �t valaki m�snak a hely�t.
- Azt megk�sz�nn�m – b�lintok, majd m�g besz�lget�nk, �s estefel� megy. Elpakolok a konyh�ban, majd felmegyek, �gynem�t h�zok, �s ut�na hozom fel Kerut s dugom az �gyba. De b�jok is be, mell�. Magamhoz h�zom, �s a v�ll�ra hajtom a fejemet, nagyot s�hajtva. Fene az eg�szbe… megtal�ltam magam mell� azt, aki elvisel, azt, aki szeret, �s akit �n is szeretek, �s nesze nekem… mindig van valami, ami miatt t�rhetem a fejemet.

- De nem vagy egyed�l… - motyogja Takeru, de �lm�ban… �s b�jik is hozz�m m�g jobban.
- Tudom… - hajtom a fejemet hozz� m�g jobban. Nem alszom, m�rmint nehezen alszom el, mert kattog az agyam, mindenen. De legink�bb azon, hogy ap�m mivel fog el�rukkolni. Tekintve, hogy nem f�z�k ahhoz sok rem�nyt, hogy any�m szav�ra odafigyeln�, meghatn� �t b�rmi is. Nem ismerem olyan j�l, de nem v�rok t�le semmi j�t.

… �s t�nyleg. Any�nak nem siker�lt r� hatnia, �gyhogy… nem tudok m�st csin�lni, mint felk�sz�lni arra, hogy �jra megl�togat. De figyelek Takerura, mert nem akarom, hogy megint legyen valami. Fontos nekem, �s nem akarom, hogy baja ess�k, vagy f�jdalom �rje, legyen az b�rmilyen.

A sz�net ut�n persze megint vissza kell r�z�dni a dolgokba. De arra megk�rtem a kis sz�szike Pirosk�mat, hogy ha el�bb v�gez, akkor j�jj�n �t hozz�m. Jobb a biztons�g. F�leg, hogy Ruki belej�tt a dolgokba nagyon, �s feladat, feladat h�t�n, meg dalsz�vegek. Meg megbesz�l�sek, hogy ki, mire gondolt, �s a t�bbi, mert most nem csak � akar �rni dalokat a lemezre, hanem mindenkit�l akar ilyet… �s ez a megbesz�l�s el is h�z�dott – megyek haza.

De…

- Keru? – megyek be a lak�sba, de sehol senki. Ami m�r alapb�l nem tetszik, mert nem �rzem �t. �gyhogy fel is h�vom telefonon, de a telefon is itthon cs�r�g – megyek fel a h�l�ba, ahol a falra, v�rrel van fel�rva, hogy: „Ha kell, minden akad�lyt elpuszt�tok, de akkor is �tveszed a helyem!” – ejtem ki a telefont a kezemb�l, �s m�rhetetlen d�h kezd �rr� lenni rajtam. Egy alkalom… ennyi kellett, hogy lecsapjon. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.