Takeru

Rendesen megkapom a magam�t, �gy a dalsz�veg�r�snak annyi. Nem hogy „Ah” nincs rajta, semmi, t�k �res volt a lap m�g nap v�g�n is, mert �m Reiko d�lut�n visszaj�tt. �n a nappaliban sz�pen bedobom a csendest, sz�val fogalmam sincs, mir�l besz�lnek…

Lassan t�nyleg vissza kell r�z�dni a dolgokba, �s ha olyan van, hogy el�bb v�gz�nk mi, mint Reit��k, akkor ut�na bemegyek hozz�juk. Egyik nap viszont hosszasan elh�z�dik nekik a megbesz�l�s, amire �n nem mehetek be, sz�val ir�ny haza. �rogatok, hogy az�rt �n is alkossak valamit, mikor robajra leszek figyelmes lent. Nem tudom megmondani, mihez hasonl�t, de nem tetszik, mert megl�tom Kyot. Nyelek egyet, �s hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem f�lek. Hi�ba vagyok v�mp�r, sehol nem vagyok, nem tudok semmit! Most is csak h�tr�lok, de nem �rek vele semmit, hogy bez�rk�zom a szob�ba, mert megjelenik el�ttem, �s el is kapja a hajamat.
- Egy ajt� nem akad�lyoz meg semmiben – mondja a lehet� leghidegebben.
- R�j�ttem, mikor legut�bb bet�rte a bej�ratit – n�zek r�, �s pr�b�lom nem mutatni, hogy f�lek, de csak g�nyosan elmosolyodik.
- Nem tanult�l az el�z� tal�lkoz�sunkb�l, igaz? J�l gondoltad, te nem kellesz a k�pbe, teljesen elbut�tod a fiamat, akinek dolga van – markol jobban a hajamba, mire felszisszenek, iszonyatosan h�zza. – Mi�rt nem l�pt�l ki a k�rb�l? Ha megtetted volna, most bizony nem lenn�k itt – l�k a falnak, �s nagyot is nyekkenek, a h�tamnak nem tett j�t, de �t ez nem �rdekli. El�m l�p, �s felh�z a hajamn�l fogva, majd a karmaival v�gigsz�ntja a karomat, �s a v�remmel kezd valamit �rni a falra, de nekem kezd �sszemos�dni minden. Ahhoz a kem�ny tizenegy sz�hoz sok v�rre volt sz�ks�ge, �s �n a v�g�re el is �julok.

Mikor magamhoz t�rek, egy teljesen ismeretlen helyen vagyok, �letemben nem voltam m�g itt… Palot�nak mondan�m; nagy ablakok, hatalmas f�m ajt�, �r�k… �s persze Kyo, aki mell�m l�p, de olyan szinten r�g gyomorsz�jon, hogy rendesen k�h�gni kezdek.
- Ha n� lenn�l, nem �rdekelne, hogy a fiam mit csin�l, de �gy semmi hasznod – guggol le el�m, �n pedig k�b�n n�zek r�. Sz�d�l�k m�g egy kicsit, de m�r valamivel jobb, mint otthon volt. Beh�z�dom eg�szen a sarokba, de nem tudom, mi�rt hiszem azt, hogy ezzel megmenek�l�k, mert nem… Kyo el�m l�p, felr�nt, �s odal�k az egyik �rnek, mondv�n, hogy kezdjenek velem valamit. Nos, ez annyit takar, hogy sz�pen levisznek egy cell�ba. Nem beengednek, bel�knek, de ahogy felt�p�szkodom kicsit, m�szom is a sarokba. Csak arra tudok gondolni, hogy Reita tudja meg valahogy, hol vagyok, �s j�jj�n �rtem, mert Kyo biztos k�pes arra, hogy meg�lj�n.

Nem kell az eml�tettre sokat v�rnom, bej�n hozz�m, �s csak egy k�zmozdulat el�g, hogy felemeljen a f�ldr�l, de er�s szor�t�st �rzek a nyakamn�l, Kyo pedig el�m l�p.
- Megmutatom, mi fog r�d v�rni – n�z a szemembe, �s ak�rmennyire akarom, nem tudom elford�tani a fejemet.

„Abban a nagy teremben vagyunk, ahonnan lehoztak ide, de… rajtam alig van valami, ami takar, de a p�r�z meg nyak�rv az megtal�lhat�. Csendben figyelem, ahogy Reita j�kat mosolyog Kyoval, majd Kyo el�m l�p, �s mag�hoz r�nt a nyak�rvn�l fogva.
- Gyere m�r, te kis senki – vonszol maga ut�n, majd �tadja a p�r�zt Reit�nak.
- Ideje lenne, ha hasznodat is venn�nk! – cs�szik lentebb Reita a sz�ken. – Nem az�rt vagy itt, hogy nyaralj, dolgozz meg sz�pen az�rt, hogy �lhess – r�nt mag�hoz a hajamn�l fogva, teszem hozz� kicsit sem kedvesen, �s tolja is a fejemet az �gy�k�hoz. Nincs m�s v�laszt�som, meg kell csin�lnom, de ha rajta m�lna, meg is fulladhatn�k, annyira lenyomja a fejem, �s rendesen be is k�nnyezik a szemem, nem b�rom! A v�g�n nagy nehezen elr�ntom a fejem, �gy nem �lvez a sz�mba, de pihegek rendesen. � nem Reita, � soha nem viselkedne �gy velem… soha… - pr�b�lok elm�szni t�le, de a p�r�zzal visszar�nt.
- Engedj el… - n�zek fel r� szuszogva.
- Isten mentsen, szerinted akkor kivel sz�rakozn�k? – h�z vissza, Kyo pedig most megy ki. Ja, bent volt az el�bb is… Felpakol az asztalra, ami nem tetszik, az pedig v�gk�pp nem, hogy azt a marad�k kis anyagot, amit r�m aggattak, leszedi. – Senki sikoly�t nem �lvezem annyira, mint a ti�det – l�ki bel�m mag�t, �s erre t�nyleg megkapja a v�rt hangot. Durv�n mozog, nem �rdekli, hogy f�j, nem �rdekli, hogy nem akarom, karmol, harap k�zben, �n pedig nem tudom visszatartani a k�nnyeimet…”

Magamhoz t�rek, mikor a f�ld�n koppanok, de zih�lva, k�nnyes arccal n�zem Kyo l�b�t, �s le is guggol el�m.
- Ez az egyik, ami r�d v�r, mert ez a fiam igazi �nje. Kegyetlen gyilkos, zsarnok, mint �n – fogja meg az arcomat er�sen. – De van itt m�g valami – n�z a szemembe megint, �s amit most �lek �t…

„Az el�z� ink�bb a sz�vemnek f�jt, hogy Reita �gy b�nik velem, �gy l�tom, de ez… ez fizikailag. A sok ver�s, a korb�cs, a… a minden, amit el lehet k�pzelni. �sszeverve, v�resen visszadobnak a cell�ba, ahol most vagyok, �s Kyo lassan s�t�l a r�csok el�, majd int, �s megjelenik Reita is. Szuszogok, f�j mindenem, de az a g�nyos mosoly Kyot�l…
- Reih… - tolom fel magam remeg� karokkal, �s nem �rdekel a v�g�s rajta. Reita nem csin�l semmi m�st azon k�v�l, hogy elvigyorodik.
- Mi van? Akarsz m�g, vagy dugjalak is meg? – j�n a g�nyos k�rd�s, �n pedig ink�bb a sarokba h�z�dom, amennyire csak lehet. � sem az �n Reit�m…
Kyo ezek ut�n azt�n nem foglalkozik velem; nem kapok sem vizet, sem kaj�t, �s az utols� k�p, amit l�tok a homokon fekve, az Reita g�nyos mosolya…”

Ahogy Kyo elenged, s�rva n�zek r�, �s pr�b�lok elh�z�dni, de nem tudok.
- V�laszthatsz, mit akarsz – kel fel, de annak ellen�re, amit mondott, nem kapok v�laszt�si lehet�s�get. Olyan gyomrosokat, olyan sebeket kapok, hogy a hangomat nem tudom bent tartani, �s mintha csak azt �ln�m m�g egyszer �t, amit mutatott. Iszonyatosan f�j minden, le�rni nem lehet, �s nem is foglalkozik vele, hogy a sebeim m�lyek, hogy mennyire v�reznek. Napok m�lva felvisz abba a terembe, ahol el�sz�r voltam, �s szab�lyosan ledob a sz�ke mell�. Ez m�r nem oszt, nem szoroz, a h�rom nap alatt annyit kaptam, mint m�g soha. Gimisk�nt sokszor verekedtem, de azok soha nem voltak ilyen durv�k, �s esk�sz�m, mennyis�gre azok m�g eleny�sz�k voltak az itt elt�lt�tt h�rom naphoz k�pest. – M�r csak v�rni kell – l�p r� az oldalamon l�v� gyulladt sebre, mert �m tele van homokkal, mi�rt ne.
- Mi�rth nem �lh megh? – n�zek fel r� gyeng�n, f�jdalmasan, mert folyamatosan tapos.
- Egyr�szt, mert j� l�tni, ahogy szenvedsz. M�sr�szt pedig, a fiam el�tt akarom – �l le v�g�l a hely�re.  – Azt hittem, nehezebb dolgom lesz, de egy nulla vagy – erre viszont nem mondok semmit, nem is tudok. Tudom, hogy az vagyok. F�jdalmasan l�ktet, nyilall mindenem, �s t�nyleg egyre f�radtabbnak �rzem magam. A szemeim el�tt v�gig Reita lebeg, az a halloween-i buli, amin voltunk, hogy mennyi mindenen veszt�nk �ssze, az olt�sok, amiket kaptam t�le… Akkor felvettem, felideges�tett, de m�r csak nevetni tudok, illetve tudn�k rajta, csak egy mosolyra futja.
- �n szheretem ah fi�t… - sz�lalok meg halkan.
- Valahogy nem tud �rdekelni – j�n a hideg v�lasz, de nem is v�rtam m�st.
- Mindigh bunk� volth velem… - mosolyodom el halv�nyan, �s k�nnyezik megint a szemem. – Olthottah ah fejemh, amikor csakh tudtah…
- �s ez a helyes – kel fel, majd el�m l�p, �s kapok m�g egy gyomrost t�le, mire v�rt k�p�k fel megint.
- Neh el�tteh �lj�nh meg… - pillantok fel r�, de csak mosolyog, �s nem csin�l semmit, csak az ablakhoz l�p. Csak n�zek magam el�, potyognak a k�nnyeim, de amikor Reita megjelenik, csak halv�nyan elmosolyodom, Kyo pedig megfordul. Egy kard van n�la, �s ahogy l�tom, teljesen �t van v�ltozva.
- Te rohadt szem�tl�da – vicsorogja, majd r�m n�z, �s a szeme hatalmasra kerekedik. Az eddig piros szeme most m�g jobban vil�g�tani kezd, �s nem v�r semmit, nekiesik Kyonak, aki nem rest, v�dekezik, n�ha t�mad, de nem hagyja mag�t.
- Egy ilyen kis senkit v�desz?! Egy nulla miatt fordulsz az ap�d ellen, ahelyett, hogy bet�lten�d a neked sz�nt szerepet?!
- Az a senki a szerelmem! Ezerszer �t v�lasztom, mintsem egyszer is t�ged! – rivallja Kyora, �s t�mad megint. Amit mondott, iszonyatosan j�l esik, de hogy velem ezek ut�n lesz-e valami j�v�je, nem tudom… Nem az�rt, mert �n ne akarn�k, csak… r�m kell n�zni, egy szemernyi kezel�st sem kaptam. Kyo viszont r�m is figyel, mert mik�zben hajol el a t�mad�s el�l, fel�m ny�jt a kez�t, �s megemel, majd a falnak v�g, de nem sok kellett, hogy a d�rd�ba �lljak bele. Mindenesetre m�g ez is nagyon f�jt, de er�m sincs ellenkezni. Vele szemben am�gy sem �rek semmit.
- �ri�si nagy hiba, amit mondt�l, tudsz r�la?! – csattan fel, �s ahogy engem elenged, Reit�ra t�mad. – Megmutattam neki, milyen lenn�l, ha �tvenn�d a helyemet. �lvezte, tudod? – erre Reita meg�ll a t�mad�sban, �s Kyot figyel, majd r�m n�z.
- �lvezte? – k�rdez vissza. – Milyen lenn�k akkor?
- Milyen is… - majd Kyo el�m l�p, de az�rt figyel Reit�ra. – Gondolj csak arra vissza, amit mutattam neked – mondja, �s r�gt�n cs�sznak is be a k�pek, amik miatt csak jobban s�rni kezdek, majd Reit�ra n�zek.
- De akkor velem lehet? – j�n k�zelebb. – Hm? Ha �tveszem a helyed, velem lehet? M�g ha el is kellene vennem valakit? – fogja meg Kyo v�ll�t, �s a szemeibe n�z. – Kapsz tr�n�r�k�st, lesz feles�gem, de velem maradhat? – keresi fel a tekintet�t, Kyo pedig nyitja a sz�j�t v�laszra, �m Rei kez�ben megjelenik egy kard, �s sz�ven d�fi Kyot, nekem pedig elkerekedik a szemem. – Nem k�t�k ultim�tumot egy ilyen alakkal, f�leg nem a szerelmemr�l – n�z a szem�be, Kyo pedig csak t�tog. – Nagy hiba volt al�becs�lni, �s m�g nagyobb volt elhinni, hogy egy kicsit is hasonl�tok r�d, �s a szerelmem elhagyom ez�rt a k�cer�j�rt – h�zza ki a kardot, Kyo pedig pillanatok alatt elporlad, csak a ruh�ja marad. �n pr�b�lom feltolni magam, de nem megy, egy kis mozdulat is f�j, remeg mindenem, �gy visszaborulok az oldalamra, ami megint csak nem tesz j�t. Szuszogok, majd Reire n�zek, mikor idej�n, �s halv�nyan elmosolyodom.
- Sz�ph szavakh voltakh… b�r azh elej�nh megijedtemh – pr�b�lok elvigyorodni, de nem megy. Rei let�rdel mell�m, de l�tom rajta, hogy nem tudja, hogy �s hol fogjon meg.
- Kicsim… nem lesz baj, ok�…? – vesz fel v�g�l, de t�nyleg f�j. – Elviszlek anyuhoz, meggy�gy�tunk, �s ez csak a m�lt lesz… Nem tudom, mit mutatott apa, de nem lesz olyan, esk�sz�m… - mondja, ezen pedig csak elmosolyodom, �s b�lintok. Zsibbad m�r mindenem, de lass� mozdulattal b�jok k�zelebb hozz�.
- Szerethlek – pillantok fel r�, �s b�r f�jdalmasan, de feltolom magam, adok neki egy kis puszit, ennyire futja csak, de ut�na visszab�jok hozz�, b�r nem sok�ig, mert azt�n minden els�t�tedik.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.